magyar ale
A sörfőzők valószínűleg kevésbé örülnek neki, mégis van jó oldala annak, hogy télen jelentősen alacsonyabb a sörfogyasztás, mint nyáron. A csepeli Rizmajernél például ennek köszönhető, hogy a fölössé váló kapacitást mindenféle idényjellegű különlegességgel töltik ki - mint amilyen tavaly a Maibock vagy a Búza, illetve idén a 424 volt. Ráadásul míg a főzde alapsörei, noha semmilyen érdemi hiba nem lóg ki belőlük, de nem is különösebben izgalmasak, addig ezek a szezonális tételek eddig kivétel nélkül kiválóak voltak, még úgy is, hogy valamilyen többé-kevésbé ismert stílust jelenítettek meg. Igaz, a legutóbbi 424 ettől egy kicsit eltért már, hiszen míg a malátafüstölés nem megy csodaszámba, addig a cseresznyefa e célra való hasznosítása annál egyedibb megoldás - mégsem ér még csak a közelébe sem a főzde legújabb tétele, a Popcorn koncepciója furcsaságának.
Melyek közül a legalapvetőbb állítás, hogy koprodukció, és nem csak annyira, mint amennyire a házi főzők által bérfőzésben gyártott tételek szoktak lenni, hanem a szó legegyértelműbb jelentése szerint; két működő, önálló sörfőzde mestereinek közös munkája, Rizmajer Józsefé és a kiskunhalasi hopfanaticos Kiss Tamásé. Kettejük ismeretsége nem teljesen újszerű, tudniillik az utóbbi az előbbinél főzte le először kereskedelmi forgalomba szánt - akkor még - gerillasörét, az Angry Beastet, amivel nem sokkal korábban megnyerte a rozsnyói III. Slovak Homebrewing Star sörverseny Grand Champion díját. Azóta elindult az önálló Hopfanatic, de most, bizonyára mintegy nosztalgiaként, mégis lefőztek egy közös sört, amiben egyesül a két főzde egy-egy jellegzetessége. A Rizmajer a kínálatának egyik legfurcsább elemét, a nagyüzemi olcsósöröknél alkalmazott arányt többszörösen meghaladó mennyiségű kukoricagrízzel készülő Cortezt apportálta, míg a Hopfanatictól a felsőerjesztés és az ipásítás érkezett a folyamatba. A végeredmény egy tizenhat Balling-fokos IPA, aminek a szárazanyag-tartalmából 55%-ot csírátlanított kukorica tesz ki. A maradékot pilseni és crystal maláta.
Ha hűtőhidegen bontjuk, érdemes vele várni egy kicsit, mert ha nem melegedett fel eléggé, kellemetlenül felmosóvizes illatot (szagot) mutat, ami langyosodva világos, mandarinba hajló citrusos, de a crystal maláta édeskés illatát sem letagadó profilba fordul. Kitöltve szokásos IPA-narancssárga, erősen opálos; nem kifejezetten tartós, de tömött, bézs habbal. Az első kortyoknál mindenekelőtt a szokatlanul lágy, kerek kortyok tűnnek fel, majd a tisztességesen megkomlózott test veszi át figyelmünk fókuszát, amiben egyszerre érvényesül némi parfümös virágosság, gyantás fenyősség és egy csipet, itt már kevésbé mandarinfejnehéz citrusosság (Chinook, Citra, Cascade és Simcoe). Markáns, de harmonikus komlózás, ami mögött az árpamaláta támogató súlya alkalmanként még át-átsejlik, de a kukorica szinte egyáltalán nem - ha nem tudnák, hogy a szárazanyag zöme abból származik, maximum a puha kortyérzet adna okot némi átmeneti gyanakvásra.
A lényeg tehát annyi, hogy a kooperáció egy kellemes, közepesen visszafogott IPA-t eredményezett, amiben a töméntelen kukorica semmilyen kellemetlen hatással nem bír, sőt, talán lekerekítő lágyságával még lendít is egy kicsit az összélményen; akárcsak a kissé szájbarágós, de vizuálisan nagyon erős címke. Vicces lábjegyzet, hogy mivel a szárazanyag több, mint 30%-a nem maláta, ezért a Popcorn az Élelmiszerkönyv szerint nem is nevezhető sörnek. Ennek megfelelően a címkén sem látjuk nyomát a szónak, az önmeghatározás kimerül a "Double Corn IPA" szóvirágban.
Alkoholtartalom: 6,5 V/V %
2014. 02. 06
