lengyel porter
Gondolkoztunk egy pár percet, mivel lehet érdemes kezdeni egy balti porterről szóló cikket, de végül hamar eszünkbe jutott a tökéletes válasz: természetesen Trianonnal. Többek közt azért, mert minden érintett nemzet a maga oldaláról ismeri leginkább a Párizs környéki békerendszer különböző elemeit, így Magyarországon is a ránk jutó szerződés (ízlés szerint: diktátum) az, aminek a hatásaival a leginkább tisztában lehetünk. Persze a történelem iránt érdeklődők hasonló evidenciaként tarthatják számon, hogy azért a többi vesztes ország is került különféle kényelmetlen helyzetekbe: így például az osztrák közvélemény számára Dél-Tirol, a bolgároknak az égei-tengeri kijárat elvesztése jelentett bírt fájdalmas következményekkel. Kevéssé ismert azonban, hogy a győztes országok területén is előfordult néhány igen bizarr határrajzolási mozzanat – mint például az 1920-ig Osztrák-Szilézia részét alkotó, Teschen néven ismert városban, melyet a Monarchia széthullását követően Csehszlovákia és Lengyelország egyaránt magáénak tekintett. A nézeteltérés fegyveres konfliktusban csúcsosodott ki a két friss állam között, melynek eredményeként a várost a közepén átfolyó Olza folyó mentén kettéosztották: kisebb, nyugati fele Český Těsín néven Csehszlovákiához, nagyobb, keleti fele Cieszyn néven Lengyelországhoz került. A szétszakítás ésszerűségét egyebek mellett például az 1911-ben elkészült, épp a folyó két oldalát összekötő villamosvonal sorsa is jól illusztrálja, amit, lévén a nem túl baráti viszont jelképező új határon nem volt sok keresnivalója, fel is szedtek – de épp a város körüli konfliktus vezetett a környék 1938-as, kérészéletű lengyel annexiójához is.
Mindez pedig azért érdekes, mert a mai cikk alapjául szolgáló sört egy csehországi sörtúra során, de a város lengyel oldalán működő sörgyárból szereztük be, a Bracki Browar Zamkowyból. Ez az üzem önmagában is elég izgalmas cikkalapanyag lehetne, főleg ha a legújabbkori történetéről néhány rövid és lengyel nyelvű blogbejegyzésnél több is rendelkezésre állna, ugyanis míg jó ideje az öt lengyel sörfőzdét is birtokló (Heineken-tulajdonú) Żywiec csoport részeként gyártja a regionális Brackie márkát, 2015-ben elkezdett egyfajta kézműves fióküzemmé formálódni, nagyban építve a gyár relatív kis méreteire, illetve az 1846-os alapítás jelentette patinára. Noha a Brackie is megmaradt, mellette egészen figyelemre méltó szortiment áll immáron össze balti porterből (ezt kóstoljuk ma), chilis-vaníliás stoutból, amerikai dupla IPA-ból, vagy éppen saisonból, csak hogy a legegzotikusabbakat említsük.
Szép, viszkózus és tükrös, mahagónibarna sör, vékony, a pohárperem körül egészen hosszú ideig megmaradó bézs habbal, vaníliás-alkoholos-kakaóbabos illattal. mely utóbbiba némi méz és kávé is vegyül. Íze elsőre meglepően könnyű, a toroktájt jelentkező alkoholcsípés mellé csak lassacskán jelenik meg egyfajta vékony, kávélikőrös karakter, ami mellé idővel markánsabb táblás étcsokoládé, valamint minimális aszalt szilva és egy, a KK által leginkább nemeskomlós szirupban pácolt datolyához hasonlítható íz jelenik meg. Mindezt persze úgy is leírhatnánk, hogy abszolút klasszikus, bár ízintenzitásban egy fokkal visszacsavart balti porterről van szó, ami igazán kellemes élmény, és legfeljebb az képes elhomályosítani a fényét, ha egy még tökéletesebb balti porterre gondolunk közben – mondjuk a Żywiecre vagy a Łódzskira.
Mindenkinek csak ajánlani tudjuk, noha – némiképp ironikus módon – egy-két szinttel nehezebb a beszerzése, mint egy Flying Dognak vagy egy Permonnak. Viszont Český Těsín (az említettekkel ellentétben) vasúton is viszonylag gyorsan, hét-nyolc óra alatt elérhető Budapestről. És bár a gyárnál a KK legjobb tudomása szerint nincs helyben kóstolási lehetőség, a cieszyni főtéren, a Café Herbowában például szinte teljes körű üveges szortiment áll rendelkezésre.
Alkoholtartalom: 9,8 V/V %
2015. 11. 29.
