magyar félbarna sör
Eredetileg karácsonyi sört akart venni a KK, amikor legutóbb sörboltba ment, de végül csak megvett néhány további tételt is, olyanokat, amikhez korábban nem volt szerencséje. (Már majdnem azt írtuk, „újdonságot”, de a legtöbb dolog már rég nem az, mire hozzájutunk.) Utóbb ráadásul kiderült, hogy a nem-karácsonyi tételek között bekerült Kapucinus-sörnek napjai vannak csak hátra a szavatossági idejéből, így világossá vált, hogy nincs tere a késlekedésnek, kóstolni kell. Erre kerül sor jelen cikk kereteiben, egyszersmind a gyakorlatba is átültetve legújabb (de várhatóan számos jövőbeli alkalommal is megszegődő) elképzelésünket, miszerint a söröket a lehető legkevesebb kontextus által terhelten igyekszünk kóstolni és értékelni, bármiféle eredettörténettel, apropóval, krédóval való pepecselés nélkül.
A fentiekre törekedve már ma is megelégszünk annyival, hogy önbesorolása szerint a Frau Luther egy „veres hoplager”, illetve hogy 12,8 Balling-fokos. Ezek tudomásul vételét követően kibontjuk, megállapítjuk, hogy sörünk valóban naracsvörösben játszó színű, továbbá opálos, habja mérsékelt méretű és tartósságú, illatában pedig erősen dominál a komló, a malátás alapokkal kombinálva kandírozott narancsos, mandarinos, mindeközben gyógynövényhangulatúan alfasavas jegyeket állítva elő.
Íze is egészen hasonló irányban indul el, telt, kekszesen édeskés malátára épülő intenzív, narancs – mandarin-mintájú komlózottság, egy vékony leheletnyi savanykássággal, amiről nehéz eldönteni, hogy a komlóból jön, vagy a lejáró szavatosság első jeleiként manifesztálódik-e. Mindenesetre kifejezetten harmonikusan, a kortyot kerekké tévő módon van jelen a sörben, csak míg az első esetben ez ügyes receptalkotást, az utóbbiban véletlen szerencsét jelent. A KK patinás pozitív hagyományait folytatva az elsőt tesszük meg munkahipotézisnek. A komlóhasználat a magunkfajta reménytelen botnyelvűek számára valamilyen újhullámos választásnak tűnik, a mandarina bavariát például szívesen betippeljük – többek közt azért, mert talán háromszor ittunk korábban olyan sört, amiről tudtuk, hogy szerepel benne, így egészen homályosak az emlékeink róla. A biztonság kedvéért rögtön át is hágjuk a cikk elején beharangozott szabályt, és megnézzük a címkét: szerencsénkre a Kapucinus lelkiismeretes főzde, és részletezi a fajtákat, így rövid úton kiderül, természetesen tévedtünk: valójában Cascade és Herkules van a Frau Lutherben
A sör vége felé kissé túlintenzifikálódnak az ízjegyek, mármint a komlóalapúak: a citrusfélék kavalkádja nyelvbizsergető multivitamin-pezsgőtablettásságban csúcsosodik ki, halovány kókuszos, illetve sárgadinnyés felhangokkal. Eddig egy kellemes, túlkombinálás nélküli, jól kiegyensúlyozott sörhöz volt szerencsénk, a hagyományos stílusoktól meglehetős távolságban – és ez az érzés ugyan a kóstolás végére sem romlik el teljesen, de kissé azért mindenképp szétesik. Érdemes megkóstolni, esti sörként megfelelően szolgálja a becses vásárló szórakozását, de sújtólégrobbanás-erejű revelációt nem valószínű, hogy sokaknak fog okozni. Mindenesetre lassan sormintát figyelhetünk meg, hiszen az Illuminátor után egy újabb Kapucinus-sör, amit a komlóhasználat a végén kavar össze.
Alkoholtartalom: 4,9 V/V %
2015. 12. 05.