lengyel világos sör
Hosszú kitérő után ma újra egy viszonylag obskúrus sörről fog írni a KK, a Łództól nem messze, Piotrków Tribunalski városában működő Browar Cornelius egy tételéről. Amit nem is saját néven forgalmaz (szemben pl. a már a blogunkon is megjelent Cornelius Honig Weizennel), hanem a Żabka nevű lengyel szupermarketlánc Alter Beer-márkájának gyártja. Ettől a kissé zavaros háttértől eltekintve a Polski Chmiel első ránézésre abszolút izgalmas sörnek tűnik: pilseni, amit négyféle lengyel komlóval főztek: a közepes ismertségig jutó lublinival, valamint a titokzatosabb marynkával, sybillával és iungával. (Persze az is lehetséges, hogy valójában egy valamirevaló sörfőző ezek mindegyikével szoros kapcsolatban áll, így a relatív ismertség, illetve titokzatosság csakis a KK perspektívájából értendő.)
Annyi biztos, hogy a Żabka az Alter Beer-széria hat tagjának összeállítása során itt fektette a legkevesebb kreatív energiát a névadásba: a Polski Chmiel annyit tesz, hogy „lengyel komló” – míg társai közül a Valkiria például bármi is lehetne, a Kristal Weizen pedig legalább annyival kódoltabb név, hogy nem lengyelül van. És itt be kell vallanunk, a mi fantáziánkat piszkálja az alapfelállás: van egy lengyel szupermarketlánc, ami úgy dönt, hogy főzet magának egy külön sörcsaládot, ráadásul nem csak szolgalelkű receptmásolatokkal, hanem valamiféle egyéni ízt is belekeverve a koncepcióba. Mindezt ráadásul úgy, hogy a lengyel sörkultúra olyan sokkal semmiképp nincs a magyar előtt; a fő különbség talán csak annyi, hogy ott valamivel erősebbek a nagyüzemi alapok, mint a mi szomorú kis Soproni–Borsodi–Kőbányai–Szalon-koordinátarendszerünkben.
Ha visszakanyarodunk a kóstoláshoz, minimálisan opálos, szinte tükrös, szalmasárga lager fogad a Polski Chmiel kitöltésekor, mérsékelt, nem túl tartós habbal, látható szénsavassággal és szinte észrevehetetlen, leginkább frissen nyírt fűre emlékeztető illattal. Az első korttyal a fő benyomásunk mindenképp a csodavárás gyors elfelejtése, noha persze eddig sem volt reális, hogy egy olcsó világos lager fogja megváltani a sörkóstolási élményeink világát. Könnyű, erősen szénsavas kortyok, aszpirines, intenzív komlókeserűvel, ami néhol a cseh pilseniek žateci ízvilágára hajaz (aminek a lublini komló közeli rokona, így különösebb meglepetést nem kell okoznia), néhol viszont valamiféle orvosságos kakofóniába torkollik. Ebben a már említett aszpirinen kívül némi zeller, szuperhalovány mandarin és rengeteg hasonlat nélküli keserűség jelenik meg, különösebb cél nélkül.
Szomorú, mert amíg csak a lublini (és a vele esetlegesen egylényegű további) komlókat érezzük, addig amolyan visszafogott pilseniként egészen kellemes a kép. Az utána következő, dilettanciába hajló komlóözön viszont csak agyonvág a maga lapos, aromátlan, mégis lehengerlő keserűségével, és így még a máskülönben remek másodhegedűsi szerepet játszó, alaposan leerjedt test sem jut érdemi szóhoz a végeredményben. Sebaj, ma is tanultunk valamit a lengyel komlókról, még ha sokkal okosabbak nem is lettünk tőle.
Alkoholtartalom: 5 V/V %
2016. 03. 28.