izlandi porter

Hiába egyértelmű, hogy az úgynevezett craftbeer-alapú sörforradalom tökéletesen nemzetközivé vált, mégis van jó pár – nem harmadik világbeli – ország, amiről egyáltalán nem jut eszünkbe, hogy ott különféle élcsapatjellegű, kortárs söröket főznének. A KK például tipikusan így tekint a kelet- és délkelet-európai államokra, így mindig meglepetéssel tölt el, amikor rájövünk, hogy valójában például Szerbiában, Horvátországban vagy Oroszországban is vannak olyan sörök, amiket mondjuk a Ratebeeren a közönség 90 pont fölé értékel. Igaz, nem feltétlenül olyan sok, ma például rendre 1, 12, illetve 14 ilyen sör van a fent említett országokban, tehát szignifikánsan kevesebb, mint Magyarországon (26), vagy akár a híresen termelékeny BrewDog portfóliójában (149.)

(Mellékszál, de érdekes, hogy Magyarország mintha tényleg relatív korán ébredt volna az újhullámos sörfőzés világhódítása során – és egyáltalán nem evidens, hogy miért történt így. Talán azzal, hogy úgy-ahogy nyugatos [tehát nem görögkeleti, nem cirill betűs, ellenben EU-tag] országként, ahol jó ideje egészen botrányos eredményeket produkál a mainstream sörfőzés, tényleg nem a Balkánnal vagy a posztszovjet kelettel alkotunk egy sörkultúrkört, hanem inkább más, hasonlóan borhangsúlyos uniós tagállamokkal; mint amilyen Olaszország vagy Spanyolország.)

A KK fejében egy kicsit ilyen sörgasztronómai szempontól irreleváns helyként élt Izland is, hiszen egy távoli és néptelen sziget, ahol nem igazán terem meg semmi, ráadásul eleve nagyon drága az alkohol. E tényezők mindegyike igaz is persze, a következtetés mégis téves: három olyan főzde is van Izlandon, ami megüti a korábban emlegetett 90 pontos Ratebeer-határt; mindegyikük 2008 és 2011 között indult. Pedig a forgalmazásban nyilvánvaló akadályokat jelent, hogy 2,25 alkohol-térfogatszázaléknál erősebb szeszesitalokat csak az állami monopolkereskedő Vínbúðin üzleteiben, illetve a komolyan szuperdrága vendéglátóhelyeken lehet kapni, ráadásul úgy, hogy mindehhez 330 000 fogyasztó áll összesen rendelkezésre.

Persze Izlandon is van néhány tömegmárka, amik térfogatban és hozzáférhetőségben egyértelműen uralják a piacot (leginkább a korelnök Egill Skallagrímsson, valamint a Coca Cola-tulajdon Víking), de azért a kisüzemekhez sem reménytelen hozzáférni. Izland fő repülőterén, Keflavíkban például kettejüktől is kaphatók sörök, ráadásul a taxfree-kiskapu révén nem is olyan borzasztóan drágán: 0,33-as palackokat 300-400 izlandi koronáért, tehát nagyságrendileg ezer forintért lehet kapni. (Összehasonlításul: csapon ugyanezekből a sörökből olyan háromezer forintnyi korona egy kétdecis pohárnyi.)

Blogcikktárgyként végül a sarkkörközeli Akureyriben működő Einstök egy tételét, az Icelandic Toasted Portert választottuk, ami az ország Ratebeer-listáján most épp a tizedik helyet foglalja el. Első nekifutásra kifogásolhatatlan munka: feketébe hajló, szép porter ujjnyi, sötétbézs habbal, egyszerre szénsavas és pörkölten savanykás illatokkal (némi fás, hamus, száraz felhanggal), valamint apró szemű, szúrós szénsavassággal, amihez könnyű, jól iható, éppenhogy alkoholmeleg test társul. Íze kiegyensúlyozottan porteres; visszafogott és továbbra is fás-száraz fanyarsággal; továbbá mellékíz- és felhangmentes, égett, pörkölt lecsengéssel; valamint alig megfogható, kávésan fojtó, pinceízű kortyközéppel; inkább stoutosan, mint porteresen. Az a fajta archetípikus stílusképviselő, amit remekül el lehet képzelni hotelbárokban vagy éttermekben kínálva, az extremista fanservice-t a megbízható precízséggel helyettesítve.

Az égvilágon semmi baj nincs vele, tökéletesen el lehet iszogatni, de épp ugyanennyire tudnánk elképzelni egy katalán, észt vagy szlovén hotelbárban/étteremben, mint egy izlandiban. A Toasted Porter annyiban tesz kísérletet az autenticitás hangulatának megteremtésére, hogy a máskülönben nem túl kommunikatív címkén el van ugyan ejtve egy sor, miszerint „beer brewed with Icelandic roasted coffee”, dehát a helyi kávépörkölés még nem az a kimondott terroirélmény. Ráadásul ebben a konkrét porterben íz szerint lényegében teljesen eltűnik, hogy van-e kávé vagy sem, és bár bemondásra is hihető lenne, alapvetően a kóstolás után jelentkező masszív szívdobogás nyújt csak bizonyosságot. Szóval nem rossz, bár a KK által kóstolt öt izlandi sör közül kettő egészen biztosan jobb nála.

Alkoholtartalom: 6 V/V %

2017. 05. 31.