magyar világos sör

Teljesen szokatlan körülmények között ír ma cikket a KK: megkereste egy forgalmazó (vagy marketinges, ez nem volt teljesen világos), hogy írjunk cikket egy sörről, aminek a felfuttatásával épp foglalkoznak. Ebben persze csak másodlagosan szokatlan az, hogy valaki online megkeres efféle témában (hiszen a kisüzemi sörfőzdék is gyakran szoktak meghívni bloggereket az eseményeikre, sőt még a Dreher is csinált ilyesmit a Kőbányai Rockerrel). A szokatlanabb rész ott kezdődik, hogy amikor azt reagáltuk, mi írunk szívesen, de ha nem tetszik a sör, akkor akár a negatív kritika is szerepelhet a végkimenetelek között, akkor sem visszakoztak. És mint kiderült, a Budapest Sör nevű termékről van szó, ami talán amolyan soft openingként, de már jó ideje látható néhány boltban – mindenesetre a KK eddig nem kóstolta.

A megkeresés a véleményünkre volt kíváncsi, így most megpróbáljuk azt csinálni, mint amit élőben tennénk, ha valaki elénk rakna egy üveg sört, hogy mondjuk el, mit gondolunk róla. Hogy ez legalább valamennyire élethű, így olvasóként is követhető legyen, elsőként leírjuk, mi derül ki az üvegről: egy világos lagersörrel van dolgunk, hál'Istennek kukoricagríz nélkül, de ismeretlen gyártóval. Csak a forgalmazó szerepel a címkén, egy bizonyos Urban Beer Kft., Hattyú utcai székhellyel. Bár ez sem az üvegről, sem a megkeresésből nem derül ki, az internet tanúsága szerint a sör nagy valószínűséggel a Pécsi Sörfőzdében készül – a cikk erejéig legalábbis fogadjuk ezt el munkahipotézisnek. 0,33-as üveg, 4,9 alkoholszázalék. Hátul extra szöveg: „nyitott sörkádban, hagyományos erjesztéssel készült minőségi világos sör”. Ennél időzzünk el még egy-két pillanatra: a nyitott sörkád valóban sokkal szexibb, mint az úgynevezett CK-tank, sokkal autentikusabb, sokkal kézművesebb érzést nyújt. Ugyanakkor az egyszeri laikusnak ez a háttérismeret gyaníthatóan nem áll rendelkezésére, így neki nem mond sokat. Az elszántabb sörrajongó pedig tudja, hogy minden szexisége dacára a nyitott kádnak azért nincs túl nagy jelentősége: abban is lehet rossz sört csinálni, mint ahogy tartályban is lehet műremeket.

Következzen a dizájn: szemlátomást körültekintőn megtervezett címke, a KK szubjektív ízlése szerint kellemes betűk, a fekete-vörös színkombinációval közösen amolyan harmincasévek-hatást keltve. Hullámmotívumok összesen öt és fél helyen jelennek meg a nyak- és a hascímkén, a Duna-allegórián nem kell túl sokat gondolkozni. Szintén a Budapest-motívumkörre hajaz a jó pár helyen szereplő oroszlán (mint a címeren, ugye), és épp ezért kelt némi furcsán disszonáns érzést hogy mégsem a valós heraldikai elemeket látjuk viszont, csak majdnem. A címke közepén egy hullámokkal telerajzolt címerpajzsot fog közre a két oroszlán, míg a nyakcímkén (és a hascímke hátterén) már csak egy oroszlán látszik, valamilyen afféle pózban, mintha egy árpakalásszal szörfözne. Kicsit zavaros, noha talán az lehet a titok nyitja, hogy a városi szimbólumok használata közgyűlési engedélyhez kötött – de ennek az szól ellene, hogy legjobb tudomásunk szerint magának a „Budapest” szónak a márkanévként való használata is, ami mégis teljesült esetünkben. A koronazár nyers sárga, ez azért lehetne szofisztikáltabb.

Kinyitva, kitöltve aranysárga, 100%-osan tükrös test és nem túl tartós, ujjnyi, fehér hab fogad. Illata gyenge, szénsavas, hátterében némi főtt kukoricás, más néven dimetil-szulfidos illat tűnik fel, ami, ha jól sejtjük, általában vagy sörfőzési technológiai hanyagságból szokott eredni, vagy abból, hogy erjedést követően nem pihent a sör eleget, nem volt még ideje a dimetil-szulfidnak kellően lebomlani. Bizonyos lagersör-típusokban elfér (azaz nem számít hibának), mi mégis már ezen a ponton leragadunk. Ugyanis mihelyst belekóstolunk, ízben már újult erővel, igencsak intenzíven jelentkezik a főtt kukoricás hangulat. Ezt nagyban megkönnyíti, hogy a malátaprofil máskülönben is inkább a lazább, édeskés vonalat követi, a komlózás pedig olyannyira nincs túlhangsúlyozva, hogy szinte meg sem jelenik a kortyokban bárminemű keserűség. Pedig elférne, ellenpontozásképpen.

Zárásul a koncepciót próbálnánk még meg kitalálni, de be kell valljuk, zavarban vagyunk. Adott egy termék, amin ugyan jelentős belefektetett energia látszik (kimunkált dizájn, kukoricagríz tisztességes kihagyása, leszerződés bérfőzésre egy komolyabb sörgyárral), a végeredmény mégsem tanúskodik arról, hogy különösebb cél lett volna egy érdekes, jó sört főzni. A célcsoportot nyilván nem az árérzékeny mennyiségi fogyasztók alkotják, akkor eleve nem kis üvegben lenne. De nem is a sörrajongók, mert akkor valamilyen izgalmasabb stílusban (vagy legalábbis izgalmasabb karakterrel) készülne, rá lenne írva a főzés helye és így tovább. (Jó, a főzés helye trükkös kérdés, mert ha az volt az eredeti marketingötlet, hogy csinálják meg a Város Sörét, akkor nyilván rosszul néz ki, ha Pécs van mondjuk ráírva hátul. Viszont a Dreher, ami már egy masszívabb multicég része, hiába van Budapesten, biztos nem főz bérbe, vagy legalábbis jóval keményebb feltételek mellett. A budapesti kisüzemeknek – Legenda, MONYO stb. – pedig jó eséllyel nincs érdemi szabad kapacitása, így szóba sem jöhetnek.)

Tehát a termék valamilyen más, a KK számára nem evidens célcsoport számára készül, ezzel nincs is semmi baj. Ugyanakkor a Budapest Sör továbbra sem áll össze különösebben élvezetes sörré. Messze nem olyan bántó, mint a piacot domináló nagyüzemi magyar tömegsörök, de olyan bátortalan az íze, hogy sokkal nagyobb élményt ennek dacára sem nyújt. Mintha csak egy olyan ötlet lenyomata lenne, ami eredetileg jóval ambiciózusabb volt, de a lehetőségekkel és a valósággal szembesülve végül jóval kompromisszumosabb formában öltött volna. De hát ki tudja.

Alkoholtartalom: 4,9 V/V %

2016. 04. 07.