belga ale

A Bem rakparti sörözőből zsákmányolt Orval rendkívül ígéretes palackjával előre felkeltette a KK mély érdeklődését, az izgatott bontást pedig görcsös fejvakarás követte, lévén, hogy szembesültünk a kezdetek óta gyötrő problémával, miszerint egy ale-t vagy lambicot iszonyú fölösleges azonos skálán pontozni, mint a Kőbányait, vagy a Dreher Bakot, hiszen teljesen más típusúak, értelemszerűen teljesen más elvárásoknak kell megfelelniük, így maradna az a megoldás, hogy minden irányzatot a saját társaihoz viszonyítunk, amit viszont a tapasztalat torzít el, hiszen pilseni típusú világosból van n féle, amit kóstoltunk, ale-ből van mondjuk 50/n, az említett lambicból meg éppenséggel 0; így aztán összehasonlítható összehasonlítások hiányában születnek az osztályzatok, kéretik azokat ennek megfelelően kezelni.

Maga az Orval érdekes sör, mert kezdetnek iszonyúan keserű, mintha komlóoldat lenne, de egy pillanat alatt felváltja az üdvözlést a klasszikus (?) lágy ale-es íz, mint amilyen pl. a skót Deuchars-nek van. Plusz karakter benne viszont, mintegy a kontinentális létet illusztrálandó, hogy egész klasszikus világossör-utóíze és -illata van, illetve – belga identitásának megfelelően – enyhe gyümölcsös felhanggal is felszerelkezett a trappista rendházban.

Alkoholtartalom: 6,2 V/V%

2007. 04. 01.