magyar világos sör
ÚJRAKÓSTOLVA, az új cikk itt olvasható
A hatósági hátszél újabb, roppant izgalmas sört röpített a KK háztartásába: egy nagy-nagy sörfőzde szinte ismeretlen, ún. regionális terjesztésű sörét; a Soproni Kinizsit. A legújabban Heineken Hungária néven futó soproni sörgyár ugyanis csak a Dunántúl bizonyos kiváltságos részein, elsősorban Sopronban forgalmazza a Kinizsit (itt jegyezném, meg. hogy ha valaki tud budapesti elárusítóhelyről, pánikszerűen írja meg egy kommentbe lehetőleg), ami kár, hiszen már a hátcímke is elbűvölő: "a soproni régió egyik legrégebbi, speciális söre, (...) aromáját kifinomult összetételének köszönheti, mely méltán emeli ezt a sört a legnagyobak közé.
Ennek fényében mondjuk érthetetlen, miért vonja meg az ország nagy részét a cég az élvezetektől, de annyiban jó, hogy kétségkívül üde színfolt, aminek megmarad a kuriozitásértéke, ráadásul a fogyasztási élményen is rengeteget dob, hogy kiváltságosnak érezzük magunkat, hogy hozzájuthatunk. Ízre ennek megfelelően egy nem kiemelkedő, de magyar viszonylatban abszolút helytálló sör, aminek bármelyik vasárnapi ebéd után helye van, kellemes lageres ízével egy nem létező, talán sosemvolt, egyéni, büszke magyar söripar képét idézi fel, a régi címkék nosztalgiáját hozva a vidám szívekbe, enyhén füstös (?) mellékízével ideális egyéniességet kölcsönözve hajtja végre a hazánkban lehetetlen bűvészmutatványt; üvegből is itatja magát, sőt, kimondottan jó így, üvegesen is (hordóba valószínűleg nem is fejtik); zárásul pedig enyhén gyümölcsös, alpokaljai ligeteket idéző hangulattal készít fel a délutáni ejtőzésre.
Olyan sör, aminek épp az alkalmankénti, véletlenszerű fogyasztás ad értéket, rejtve maradása lehet, hogy egyenesen szándékos; a legutóbbi időkig nem is szerepelt a cég honlapjain, a Sörszövetség éves beszámolója is épphogycsak említi; őrizzük szívünkbe és időnként fríssítsük róla emlékeinket.
Alkoholtartalom: 5,3 V/V %
2007. 07. 02.
