magyar világos sör

ÚJRAKÓSTOLÁS, az eredeti cikk itt olvasható

Ilyen feltámadásra még nem volt példa a Kontár Komlókutató tízéves pályafutása alatt: a Heineken Hungária feltámasztott egy sört, amit hat évvel korábban saját kezével nyírt ki. Ráadásul olyannyira feltámasztotta, hogy egyből 1990-ig ugrott a címkedizájnnal, és elénk rakta szinte ugyanazt a Soproni Kinizsit, mint amit a rendszerváltás körül volt szerencséjük fogyasztania a nyugat-dunántúliaknak. Illetve nem pont ugyanazt, és ez nem is baj: a mostani inkarnációban már nincs sem kukoricagríz, sem cukor, illetve az alkoholtartalma is két egész tizeddel alacsonyabb.

De – csak hogy egyből meg is cáfoljuk magunkat – igazából igazságtalan lenne az 1990-es változatot venni alapul (csakis a címke adna rá okot), hiszen a Soproni Kinizsi nem a rendszerváltáskor számított izgalmas sörnek, hanem a kétezres években. A nagy sörgyárprivatizációk előtt egy volt csak a számos sörfajta közül, amit a gyárak a fő profiljukat alkotó híg világos mellett különlegességképpen gyártottak. Ráadásul a „Kinizsi” szó gyakorlatilag köznév volt, hiszen szinte mindegyik állami sörgyár éppúgy elkészítette a maga kinizsijét, ami így a tizenkét Balling-fokos világos sör kvázi-típusmegjelölése volt. Ráadásul ezek a társ-Kinizsik némelyike majdnem az ezredfordulóig húzta – amikortól viszont egyre szigorúbb lett az új, multicéges irányítású sörgyárakban az áramvonalasítási vágy, és szinte az összes nem-alapvilágos sör meg is szűnt.

Szóval a kétezres évekbe már magában érkezett meg a Soproni Kinizsi, cserébe időközben csiszolódott is egy keveset: egyfelől eltűntek belőle a pótanyagok, másfelől egyedüliként maradt meg olyan sörnek, ami egy magyar nagyüzem márkája, mégsem árulják országszerte. Stabilan igazából csakis a Nyugat-Dunántúlon volt elérhető, máshol legfeljebb alkalomszerűen, ha egyáltalán. Ez pedig adott a sörnek egy olyan sajátosan szerethető, őszinte arculatot, ami egyfelől abszolúte eltűnt minden más nagyüzemi sörből, másfelől majdhogynem kultikusan érdekessé tette az akkori, pre-sörforradalmi sörbarátok számára, akiknek minden kis izgalomra le kellett csapni. Mi is ebben a fázisában értük el, amikor először cikket írtunk róla – hogy aztán nem sokkal később a Soproni megjelenjen az 1895-tel, egy immáron országosan terjesztett prémiumsörrel, így aztán rövid úton meg is szüntesse a Kinizsit. Erre 2010-ben került sor, az 1895 azóta is fut, sőt nemrégiben jelentette be a Heineken Hungária, hogy immáron hordóban is elérhető lesz, így ha valamire nem számítottunk, a Kinizsi újraindulására aztán végképp nem.

Érthető lehet tehát a KK meglepetése, amikor egy múlt heti kommentben valaki azt írta, épp most vett egy üveggel. Elsőre azt hittük, biztos összekevert egy szót, de rövid Google-keresés után találtunk egy ikvahir.eu-hírt is, ahol már fényképes bizonyíték is volt. Innentől kezdve napról napra egyre idegesebbek lettünk, hogy Budapesten nem találunk sehol új Kinizsit, de ma végre az Október 6. utcai CBA-ban láttunk a hűtőben elbújni néhány üveget, így végre újratesztelhetjük. Gyötör minket a kíváncsiság, mire hasonlíthat: a 2007-es Kinizsire, esetleg egy kevésbé komlós 1895-re? Vajon önálló sörként készül, vagy az 1895 alapsörének valamilyen alternatív kezelésével (mint az A.P.A. a sima Soproniból)? Rá fogunk jönni vajon? Számít egyáltalán?

Valószínűleg nem, így inkább kóstolunk. Kitöltjük, teste természetesen tükrös aranyszín, észrevehető méretű és tartósságú, kisszemű és abszolúte fehér habbal; valamint visszafogottan malátaédes, enyhén puffasztottrizses illattal. Ízében elsőre a közepes pilseni-klónok közepes malátássága érvényesül, komló inkább csak a korty lecsengésében jelenik meg, igaz, akkor meglepő intenzitással, cserébe nem túl szofisztikáltan, inkább csak gégetájt jelentkező, viszonylag aromátlan keserűségként. Valószínűleg ez okozza, hogy eléggé hasonlítani tűnik a Soproni 1895-re (bár mivel nem készültünk tesztpéldánnyal, persze nem tudjuk összekóstolni a kettőt), de azért jóval malátahangsúlyosabb és teltebb ízélmény – ami viszont a 2007-es Kinizsire emlékeztet jobban.  

Sörgourmet ínnyel irreleváns, de máskülönben tűrhető sör. Elég pontosan idézi fel azt a kategóriát, ami még a kevésbé sörhangsúlyos szomszédos országokban is jelen van, Magyarországon viszont nem: a kukoricamentes, vállalható, de nem túl szofisztikált nagyüzemi lagerét, amit az Ursustól a Jelenen és az Unionon át számtalan sör képvisel a régióban. Mivelhogy nálunk csak az eggyel lejjebbi kategória szokott létezni, már ez is felüdülés (de azért a három és fél pontban a bombasztikus meglepetésfaktor és a retrócímkés kikacsintás súlya így is szignifikánsan benne van.)

Alkoholtartalom: 5,1 V/V %

2016. 10. 04.