cseh barna sör
Mint azt nemrég már megállapítottuk, hazánkban a barna sör nem éppen a termelési listák vezetője, így cseppet sem meglepő, hogy a réges-régen még saját barnát is tartó Borsodi már jó ideje nem hazait forgalmaz, hanem a föléje ültetett InBev nevű valami, a globalizáció helytartója által beházasított prágai Staropramen hiánypótlóját veti piacunkra. A 'globalizáció' szó most tökéletesen stimmel is: szóban forgó konszernünk bájos módon felosztotta: a magyar piacra menjen csak Csehországból a barna; ennél csak a délszlovák közértek kőbányai Kozelje szomorúbb történet, különös tekintettel a 12 fokosra, amit úgy pancsolnak a Jászberényi úton, hogy Magyarországon nem is árulják: első a logisztika, második az íz. Igazán tündéri.
Mindegy, ez legyen a legnagyobb gond, foglalkozzunk a Černývel, ami meglepő módon egyáltalán nem hasonlít a Szalon, vagy épp a Kozel édes élére (kezdő sörösöknek: merthogy ugye általában azért barna a barna, mert van a maláta, amit a szokásosnál tovább pörkölnek, hogy karamellizálódjon), hanem a medvecukor-liga tagja, azzal a nehezen meghatározható ízzel, ami oly sok kisgyereket elijesztett már a fekete Haribo-daraboktól - ez persze ízlés dolga, gondolom mindenki őriz emlékeket olyan perverz kisgyerekekről, akik pont hogy a feketét szerették.
Nekik abszolút jó nagykorukban a barna Staropramen is, meg mindenki másnak is, lévén egy másik barnasörös iskola oszlopos tagja, az örök második cseh gyártól. A KK viszont súlyos gondokkal küzd a besorolással, mert abszolút tisztességesen megcsinált sörről beszélünk, ami csapolva meg főleg borzalmasan jó (aki szereti a barnát, muszáj megkóstolnia a Lehel piacon!), de ahogy beszippantja a zöld palack, máris felüti fejét a sülthagyma-álarcba bújt gonosz és gyermekkori emlékeinkre hatva szinte kényszerít, hogy garantáljuk a hendikepet az édesbarnákkal szemben. Ízlés dolga.
Alkoholtartalom: 4,4 V/V %
2007. 08. 04.