német világos sör
A KK, kihasználva pillanatnyi gyengeségét, megszakítja a román sörökkel kezdett, majd rövidesen tucatszám várakozó cseh sörökkel folytatódó 'Magyarországon beszerezhetetlen'-ciklusát, és a népszerűség léha fellegvárának ormára állva keríti sorra a jól ismert Paulaner hazai exportalapverzióját.
Hiszen a Paulaner nem hiába az ünnep-,- sőt, turistakatlanszámba menő Oktoberfest egyik alapja, méltán népszerű, mint a minőségi bajor sörgyártás tömeges vonalának díszpéldánya, ennek megfelelően hazánk nagyobb boltjainak polcán is bérelt helye van a 'Prémium' felirat alatt, vásárolhatjuk, ha igényes sörfogyasztónak akarunk tűnni, stb, de - az Azurák Csabától Frei Tamásig húzódó horizont igazságkeresési elszántságát kölcsönvéve - felmerülhet a kérdés: valóban megéri az árát? Visszatérendő a felvállalhatóság kereteibe, gyorsan szögezzük le, a Paulaner_valóban_kiemelkedőnek megismert sör, így inkább az lehet érdekes téma, mennyire hozza át a palackozott, export klón a felhőtlen bajor sörsátrak virsligőzös hangulatát.
Első reakcióként pedig a 'tűrhetően, de lehetőségeit nem a legmesszebbmenőkig kihasználva' lenne adekvát, indoklásként a délnémetesen kellemes komlós-malátás egyensúly ízét, a meggyőző utóízt és a hosszan záró, helyükön lévő aromákat, ellenoldalon az enyhe savanyú mellékízt és a hasonlóan hiányos illatot felhozva; a kis lecsengés után megjelenő enyhe füstös aroma besorolásán még dolgozunk. Fontos megemlíteni - nem mintha bármennyire is kötődne a Paulanerhez - az újabban egyre többfelé hódító éles stílusparadoxont a gyártósorfaragta fehér csíkpáros szabványüveg és a szélsőségesesn harmonikus, kellemesen békés pasztellszínek és szelíden hangsúlyos cím dominálta cimke között, amire hosszas gondolkodást követően a KK két teóriát állított fel: a) a németek nem adnak az ilyesmire és leszarják az üveget, illetve a valószínűbb: b) tekintve, hogy a Paulanert a Pécsi Sörfőzde forgalmazza; hozzájuk még nagyobb tárolási egységben érkezik, és csak helyben fejtik át gyors öblítés után valamelyik nemrég visszaváltott nádoros vagy radleres üvegbe.
Szóval, akárcsak a fent már linkelt Hacker-Pschorr, a .Münchner Hell sem aratott oldalunk szűk körében akkora elismerést, mintha a Wies'n és környéke valamelyik soha ki nem apadó csapjáról érkezett volna, de itthon még mindig kellemesebb, mint Borsodi Világost (vigyázat! korai, karcos link!) inni. Mint sok, korábbi esetből is, most is leszűrhetjük tehát a tanulságot, hogy nem véletlen a KK önkorlátozása: a csapszék és az üveg teljesen más versenypálya, és nem elég az egyiken dobogósnak lenni a szimultán dicsőséghez - mondaná Taki bácsi (Isten nyugosztalja), csak népiesebb megfogalmazásban az utolsó percben, erősen a kamera felé fordulva.
Alkoholtartalom: 4,9 V/V %
2007. 11. 18.