német szűrelten barna rozssör
Blogunk ma eltávolodik megszokott, vagy beszerezhetetlen, vagy mindenhol beszerezhető sörök között váltogató protokolljától és egy, a Paulaner Sörház értékesítette, mégis határozottan különleges sörrel lép elő - egy, a XVI. század európai postaforgalmának jelentős részéért felelős bajor hercegi család neve alatt gyártott rozssörrel, hogy egészen pontosak legyünk. Tekintettel a téma újdonságértékére, érdekes lehet átnézni, hogy miben más alanyunk alapanyaglajstromja egy átlagos lagerhez képest: lényegében csak annyiban, hogy a default árpamaláta mellett rozs- és búzamaláta is jelentős mennyiségben képviseli magát benne, de tekintve, hogy a víz mellett ez jelenti a gyártás másik fő mennyiségi alapját, valószínűleg elég lesz minőségi különbség létrehozására. Megjelenésében mindenképp nagyon csalogató termékkel van dolgunk, ami rájátszik a hátborzongató ár (amit magyar viszonylatban kell érteni, azaz itt 700 forintot jelent) keltette elitfaktorra, kellemesen műgót betűkkel, elegáns és szellős címkével - ideális ajándék idős, germanofil értelmiségi rokonoknak.
Elsőként erősen búzasörjellegű, de kicsivel kenyeresebb gabonaillata tesz kedvező benyomást a máris elfogult kóstolóra, amire az első kortyok ambivalens párhuzamban egyesülően búzásan savanyú és rozsosan (?) édeskés kortyai nagyrészt helyeselni is kezdenek, majdnem elterelve figyelmünket a megintcsak habbá akkumuláló erejű szénsavról, amit azonban szerencsésen elfeledtet a hangulatában elménket szinte egy, az Autobahnon bőrnadrágos parasztok közt szolgálati BMW-t vezető néppárti EP-képviselőhöz közelítő utóíz, amiben a népiesen gabonás malátaaromák gömbölyű, édes-savanyú ízeit elegáns, már majdnem fémízű komlós keserűség fejezi be, hogy azután összeolvadva maradjanak még fenn hosszú tízpercekig ízmemóriánkban. Valószínűleg a szénsav okozta érzéki csalódás nyomán tűnik csak sűrűnek, tekintve, hogy a valós érték csupán a meglehetősen átlagos 12,5°, mindenesetre hatásos trükk és jól illik a fent vázolt karakterhez.
Talán csak az épp említett, túl erős szénsav helyére elképzelhető valódi sűrűség választja el a tökéletességtől regensburgi hercegsörünket, mindenesetre figyelemre méltó és kiváló termékről van szó, ami szokás szerint ismét bántó érvényességgel veti fel a kérdést, hogy országunkban miért csak párdarabos portfóliújú garázsimportcégek, illetve saját terjesztésre dolgozó franchise-ok jelentik a körülbelül végtelen, továbbá igen izgalmas és heterogén német söripar képviseletét, hogy miért van az, hogy komplett sörtípusok hiányoznak alapvetően a hazai terjesztésből (mint pl. az Eisbock, Doppelbock, Alt, Rauchbier, stb - de elég megnézni csak a T&T kínálatát is). Mindez annak fényében érdekes, hogy például a nemrég emlegetett belga söröknek milyen részletes és relatív sokszínű kínálatát kapni, dacára, hogy egy, a magyar sörkultúrától jóval távolabb eső ízlésvilág képviselőit jelentik, ami persze szintén örvendetes, csak még feltűnőbbé teszi a közép-európai (azaz elsősorban cseh és német) minőségi söripar importkínálatának alapvető hiányát.
Alkoholtartalom: 5,3 V/V %
2008. 02. 08.
