magyar világos sör
A KK fontosnak tartja, hogy ne merüljünk el a sokcsillagos importsörök végzetes bűvkörében, így ma egy jelentősen földközelibb, bár különlegesnek önaposztrofált magyar sört vesz közelebbről szemügyre. A Bivallyal kapcsolatos lehetséges prekoncepciók közül elsőként az előállító Borsodi Sörgyárét idéznénk, ami elsőre nem mondható túl tanulságosnak, de másodjára is csak azt tudhatjuk meg, hogy "a Borsodi Bivaly az íz és az erő tökéletes harmóniája" - ugyanis, ha eddig nem említettük volna,. a Bivaly attól minősül különlegesnek, mert 6,5% a szesztartalma, pedig világos és magyar. Ebben kétségkívül egyedül is áll a jelenlegi piacon (régebbről ld. például a 8,6 alkoholszázalékos Sirályt), de amennyiben kevésbé protokolloptimista interpretációt szeretnénk, blogunk kommentjeiből ilyen is áll rendelkezésre (Szasa kommentje, majdnem legalul), amiről természetesen a KK nem tudja eldönteni, igaz-e vagy sem, de bízik benne, hogy nem. Mindenesetre objektív tény, hogy a régi bivalyos címke, a maga bukolikus military-fontjaival kicsit túleröltetve helyezte a hangsúlyt a szeszfaktorra, az új szerencsénkre visszafogottabb.
(Kiindulási megjegyzés: a későbbi, esetlegesen kedvező véleményeket mindenképp elősegíti az alábbi sörkorcsolyarecept, melyet a KK megelőlegezett ma esti kóstolásának.) Szóval: ízében kicsit emlékeztet a Borostyánra, de természetesen kevésbé félbarnás ízű, egyben alkoholosabb. Enyhe párhuzamot mutat a tizenhatos Primátorral is, bár a figyelmes böngészés eredményeként feltűnhet, hogy míg ott a cukor, itt valószínűleg a bőkezűen adagolt kukoricagríz segítette az édeskés véghatás kierjedését, ami, szimbiózisban a vaskos alkohollal, kicsit eröltetetté kezd válni már az üveg fele táján, hasonlóan a román Tuborg Stronghoz, ami óhatatlanul felveti a kérdést, sőt, egyben meg is válaszolja, hogy miért csinált Bőcs 6,5-es világosat: egyértelműen a több szesz = kemény, valódiférfias sör egyenlete, és nem a teljesebb ízhatás velejáróként kezelése nyomán, amire a kilincsnyalogatós utóíz is ráigazol. Egyébként szórakoztató, hogy a Bivaly hangsúlyozottan abban más sör, mint mondjuk a natúr Borsodi, hogy erősebb, mégis volt már hasonló a cég palettáján: a megboldogult Borsodi Barna például még izmosabbra gyártva, 6,7%-os alkoholtartalommal készült, mint azt az angol Wikipedia rég frissített lapja megőrizte, mégsem ez adta az identitása alapját.
Tekintve viszont, hogy a barna kihalt, a Bivaly pedig él, el kell ismernünk, a természetes kiválasztódás döntött, amiből azt kellene kikövetkeztetnünk, hogy a magyarnak alkohol kell a boldogsághoz, ami valószínűleg igaz is, csakhogy az általános tapasztalat azt támasztja alá, hogy a fenti axióma kiegészül egy másikkal is, miszerint 'a sör nem alkohol', és ami nyomán jókedvvel vásárolják polgártársaink nagy tételben a különféle 3-4 térfogatszázalékos, 60-90 forintos söröket, ugye, megintcsak a hiányzó ízlés. Ennek dacára sem tűnik valószínűnek, hogy az egyéni kulináris élmény hirdetése tartaná életben a bivalykultuszt (mégha magyar viszonylatban tűrhető is), azaz a terjesztése kész rejtély: mihelyst borsodis termékmenedzserek közelébe kerülünk, azonnal kérdezzük meg.
Alkoholtartalom: 6,5 V/V %
2008. 03. 17.
