cseh világos sör
A KK, bár ezt többhetes hallgatással próbálta eddig palástolni, nem csupán a Nová Paka-i standnál vásárolt be a Cseh Sörfesztivál alatt, hanem például a vyškovinál is, ahol két világost, egy barnát, illetve a Jubiler névre hallgató extra erős világost kínálták - ezek közül a legutóbbihoz a KK-nak korábban volt már szerencséje, így inkább az első hármat tömörítő, mókás külsejű multipackot választotta. Ebből fog ma sorra kerülni a gyengébbik világos, a még cseh viszonylatban is hülye nevű tizenegy fokos Džbán.
Ami egyébként, kissé kiábrándító módon, annyit jelent, hogy 'korsó', és mint a többi vyškovi sörnél, itt is a címke alján lévő kis dekoráció nevét rejti magában. Viszont, mint az egy cseh 11 B°-os sörtől a vájtfülűek számára bizonyára nem meglepetés, nem az alsó vége a gyár kínálatának, hiszen szorosan követi a standard szláv tízes, a Desitka, illetve az alkoholszegény Atlet. Mint a többinek, a Džbánnak is nagyon mókás címkéje van, kielégítően egyensúlyozva a komolytalanság és a magyaros vásári dizájn közötti kényes, esetenként eltűnő mesgyén, dacára, hogy a fő betűtípusnak és a színválasztásnak elméletileg determinálnia kellett volna az igénytelenséget. De mégsem.
Ennyi haszontalankodés után ideje áttérni a fő kérdésre, nevesül hogy ízben is képes-e hasonló színvonalat hozni napisörünk: márpedig képes, nagyban hasonulva a Nová Paka-i vonalakhoz, csak tekintélyesebb habbal és aranysárga színnel, de lényegét (az újdonságként jelentkező, gyümölcsös-ale-es záró élesztőíz előttt) szintén a meglepően ismerős házisörös alapél, bővebben kifejtve a kicsit vasas és édeskés, zölden malátás jegyeken idővel átütő friss komlóíz határozza meg, ami azért meglepő kissé, mert Vyškov Morvaországban, Nová Paka pedig Északkelet-Csehországban van, azaz kissé eröltetett lenne tájjellegről beszélni. Jóval hihetőbb magyarázat a kézműves, klasszikus jelleg egyaránt megvalósuló őrzése, ami kellemes, diverz, igazán kiemelkedő söröket ugyan nem produkáló, de egyéni és érdekes termékeket felvonultató gyártókban tud kicsúcsosodni. Igaz, az ilyenhez vagy (akár marginális, de) fizetőképes kereslet kell, mint a brit vagy az USA-beli főzdék esetében, vagy az a gigantikus, alkotói árnyalató hagyomány, mint Csehországban, ahol ugye még a kommunista államosítások után sok tucat sörfőzde működött egy Magyarországnál valamivel kisebb területen; és aminek az eredményeként, ahogy a Wikipedia fogalmaz, nem jutott forrás fejlesztésekre, így a rendszerváltásig az üzemek kénytelenek voltak megmaradni a hagyományos főzési stílusoknál. A privatizáció után a fő gyárak természetesen megújították az eszközparkjukat és átálltak a modern gyártásstílusra, de (és ez már legyen saját következtetés/feltételezés) a kisebb üzemek, immáron a diverzitás jegyében, önként, megmaradtak a kevésbé nagyüzemi termelési stílus mellett. Például Vyškov.
És akinek eddigre helyrehozhatatlanul megfájdult a szíve a vidéki cseh sörfőzdék iránt, annak állapotát hadd rontsa a KK búcsúzóul egy tavalyi képével a vyškovi sörárakról, helyben csapolva.
Alkoholtartalom: 4,7 V/V %
2008. 07. 22.
