litván világos sör
Mint az bizonyára számos olvasójának megkönnyebbülésére fog szolgálni, a KK mai sörével végére ért különböző elérhetetlen balti söröket felvonultató trilógiájának, és a továbbiakban olyanokkal tervezi folytatni, amelyek többé vagy kevésbé, de legalább elméletileg belül esnek az ésszerű beszerezhetőség határain. Ennek szimbolikus kezdete - az Észtország felől való visszatérésként - a közbeeső Litvánia állítólag legrégebbi sörfőzdéje, az utenai Švyturis erős lagere. Ez, mint gyáron belüli választás, még a tegnapi Saaremaa X-szel való összevetést is lehetővé teszi – kész szerencse, hogy pont két ilyen hasonló típusú sör szerepelt a két országból blogunk Baltikum-járó támogatójának választásában.
Első ránézésre a tökéletesen érdektelen, de alapvetően kellemes megjelenés kelt alaphangú bizalmat a Stripausias felé (igen, a KK is sokat próbálta a tükör előtt, mielőtt ki tudta egy lélegzetre mondani, de a kiejtésben még most sem biztos), amit csak erősít, hogy a gyári honlap, tele képekkel, egyrészt angolul is képes üzemelni, másrészt pedig további tizenhárom sörtípust listáz, ami meglehetősen tekintélyes produkció, és egyszersmind felveti annak a kérdését, hogy az ilyen novellahosszúságú terméklisták mennyire indikálják az egyes fajták egyéniségtelenségét. Erre az első válasz pedig az, hogy passz, egy sörből nyilván esélytelen megmondani – a második meg az, hogy jó eséllyel ha meg is tudnánk figyelni, akkor sem lenne szignifikáns összefüggés, legfeljebb arányaiban kevesebb a jósör ennyi közül, mert az viszont már valószínű, hogy egy tucat receptből könnyű többet bénán hagyni, mint kettőből, illetve ha két rossz/jó söre van egy gyárnak, azzal könnyű skatulyázni, a 7-6, vagy a .9-4 aránnyal meg nehéz.
Szerencsére a KK, mint múltszázadias, lusta gondolati sémát, elutasítja a skatulyázás intézményét (ami távolról sem jelenti azt, hogy ne gyakorolná), ennek szellemében pedig kizárólag a Stipriausiasra tartja érvényes megállapításnak, hogy a német pilsenieket idézően szőke szín mellé (épp mint elődjénél) erősen almás-édeskés illat párosul, enyhe gyurmás felhangokkal, amiket utána ízben változatlanul édes, ám egyszersmind elsőöprően alkoholos jegyek váltanak fel, a gyurmásból immáron malátássá módosuló felhangokkal, és az enyhe toroktáji zsibbadást leszámítva gyakorlatilag utóíz nélkül. Mindezekből pedig, már kész sablon alapján, könnyű meghozni hamarjában az ítéletet is: a magas alkoholtartalom indukálta instant beállást kényelmes cukorcsomagolásba bújtató sörhöz van szerencsénk. Épp, mint egy híg, folyékony dianás cukor, az erő önmagáért van, és ellentétben egy hasonló teljesítményű belga apátsági sörrel, nem valamiféle összetett, virtuóz ízjegyekkel összhangban. A Stipriausias esetében ezt az összetevők között harmadikként szereplő cukorszirup is megerősíti, de egyébként szóról szóra igaz a Saaremaa X-re is. Mindezek eredményeként pedig nem lehet meglepő, hogy a Ratebeer Litvánia-tábláján csak a 18. helyen áll, még akkor sem, ha a maga bő 19 pontjával ezzel az ötödik lehetne Magyarországon, hiszen a litván söripar egyébként szemlátomást meglehetősen erős, hát igen, a balti csoda – a mezőny a két másik országban is egészen színvonalasnak értékelt, ha nem lenne ilyen borzasztó messze, a térség mindenképp érdemesnek tűnne a sörturisztikai célú látogatásra. Is.
Alkoholtartalom: 7,5 V/V %
2008. 09. 21.
