osztrák világos baksör
Bár az osztrák söriparnak vannak tagadhatatlan érdekességei, a köztudatban mégis leginkább a német gasztrobirodalom kis csökevényeként, kvázi variációs ismétléseként szerepel, termelésének nagy részét átlagos, többé-kevésbé tisztességesen összerakott és érdektelen márkák alkotják, mint a Kaiser, a Zipfer, vagy épp a bécsi Ottakringer. Van egy-két sörük mindazonáltal, amit világszerte ismer az érdeklődő köz, és ezek közé tartozik például az Eggenberg Urbock is, a maga 23 Balling-fokos erejével, ami még a Fókusz-kompatibilis, az extremitások iránt kedélyes távolságtartással fogékony tömegek lelkét is megérinti, ne adj'Isten még egyszer-egyszer vásárol is a merészebbje karácsonykor egy üveggel. Ideális fúzió: a sörbuzik és a komplementerhalmazuk lelke összeolvad, béke, barátság költözik a Földre.
A főzde igyekszik megjelenésében is hozni az Urbocknak a pátoszos-patetikus kisugárzást: sötét olajzöld palack, fekete címkék, arany betűk, értékközpontú csúcsminőségérzet vési magát a kötőhártyánkba, minthacsak a Ruszwurmba járnánk uzsonnázni, azzal ellentétben most azonban csak 1,54-et kell áldoznunk az elegáns fogyasztás tarkóborzoló szellőjéért. Maga az Schloss Eggenberg-üzem egyébként a felső-ausztriai - salzkammerguti, akinek így jobb - Vorchdorfban működget, mint a (magyar fülnek kicsit csemegeboltos ajándékkosár-hangzású) 'elérhető luxus' helyi képviselője, gyártmányaik nagy része ugyanis különféle 0,33-as különlegességeket takar, néhány kühles dizájntipust, meg pár standard alapsört.
Az Urbock maga kellemes mélysárga ital, és a hátcímke implicit önreklámja szerint ugyan "known in many countries as the 'Cognac of beers'", a KK sajnos nem kellően avatott ismerője a borpárlatok világának, mégis tény, hogy futó emlékeinkkel összecsengenek az Urbock első kortyai. Ízében kezdettől dominál az alkohol, nem nagy meglepetésünkre; a testben mellécsapódó, szintén obligát édességen kívül azonban idővel enyhe, tűnékeny savanykás jegyeket és az utóízben kellemesen meglepő, a hasonlóan elszállt erősségű söröknél igencsak ritka komlós-keserű lecsengést is találni. Ez utóbbi adja talán meg a sör legmarkánsabb egyéniségét, ugyanis kiváló kontrasztot állít a korai édes-alkoholos vonallal, tökéletes zárósörré téve napipalackunkat egy-egy wellnessignoránsabb menü utánra.
Alkoholtartalom: 9,6 V/V %
2008. 10. 14.