lengyel világos sör
A KK feltételezi, hogy vele együtt még meglehetősen sokan emlékeznek arra a nyári reklámkampányra, amelyben egy plakátlány egy 'Karpackie' feliratú üveg kupakját rágja, a kép alatt pedig rövid szlogen hívja fel a kedves reklámfogyasztó figyelmét, hogy egy erős sört néz éppen, a sarokban vastagon szedett kilencessel. Ez a kampány azért volt rendkívül szórakoztató, mert utána még hetekig sehol nem lehetett szinte Karpackiét látni, majd utána is csak dobozosat (már ami a 9-est illeti, merthogy néhol tartottak a sima verzióból is), és hozzávetőlegesen szeptember lett, mire a június-júliusi reklámokon látott üveg a boltokba is eljutott. Ilyen hosszú csigázás után a KK természetesen nem bírta ki, hogy ne vegyen egy üveggel, viszont az időközben kiépült hosszú várólista nyomán csak ma tudtuk menüre is tűzni.
Ez ugyan nem érdemelne feltétlenül ilyen messianisztikus hangulatú konferálást, hiszen aki ronda, magát az alkoholtartalmával eladó sört iszik, az nem lehet sikeres ember, írnánk, ha magyar kultblogkommentelők lehetnék, így viszont inkább csak gondoljuk ugyanezt - mégis túl erős csábítás az idióta, céltalan kampány okozta feszítő kíváncsiság végre-valahára való feloldása. Ez persze nem jelenti azt, hogy a részletesen ábrázolt reklámhadjárat sikeres lenne, legalábbis blogunk kevés emberről tud, aki ne tudná hatékonyan ignorálni a hasonló gondolati parazitizmust. Térjünk vissza inkább arra, miért mondtuk, hogy ronda a Karpackie, túl azon, hogy kézenfekvő ténymegállapítás: mindenekelőtt a Dosia és a Lemezárugyár dizájnja házasításából született címke okán, ami kapásból agyonver minden olyan elvárást sörünkkel szemben, ami ne foglalna magában legalábbis nyírségi feketemunkásokat.
Ez persze nem jelenti azt, hogy különösebben aggódnánk a K9 élvezeti értékét illetően, hiszen a blog egyik fő tanulsága, a közkedvelt gammahím mondást parafrazálva, hogy rossz sör nincs, csak kevés alkohol - és ezt csak félig gondoltuk béna viccnek, hiszen van logikus alapja is; az alkoholíz könnyedén elnyom minden mást, ráadásul amíg a szeszfok után fizetendő jövedéki adó az egyik fő tétel a sörárakban, addig teljesen felesleges kis egyébalkotóelem-silányításokkal lefaragni a költségből (nincs is benne kukorica!), miután a 9% adóját úgyis be kellett számítani. Így aztán az erős sörök rendszerint legrosszabb esetben is csak baltával faragottak és értelmetlenek, de nem olyan bántóak, mint az alsó polcok bestof-válogatásai.
Így van ez a Karpackie esetében is: a kifejezéstelen illatot követő sülttökszerűen édes, utóízben enyhén malátás és permanensen torokszorítóan alkoholos íz nem nyújt kifejezett izgalmakat, kellemes tempóban meg lehet inni, időnként még szinte élvezni is lehet a karamellszerű visszavonulási jegyeket, de aztán jön a könyörtelenül lecsapó alkohol és eljelentéktelenül az ízvilág. Berúgni tökéletes, berúgásra alapozni szintén, sörbuziskodni meg nem, de azért nem bánjuk meg a próbát - legalább végre békében nyugszík a plakátlány, sörrel szájában.
Alkoholtartalom: 9 V/V %
2008. 11. 04.