belga ízesített lambic
A Chapeau bevezető, majd a Cantillon keményebb natúrlambicja után ma a spontán erjedésű sörökkel való ismerkedést egy ízesített, pontosabban fogalmazva kandiscukros példánnyal kezdjük - amelyek egyébként is jóval könnyebben iható és (ezzel arányban) jelentékenyen populárisabb fogásoknak számítanak. Mindeki, aki járt már belga sörözőben, tapasztalata valószínűleg, hogy a kínálatban a kontinentális söripartól megszokotthoz képest jelentősen nagyobb hányadot képviselnek a különféle, elsősorban gyümölcsös alapú ízesített sörök. Ezek két nagy kategóriára oszthatóak, melyekben az ízesítéssel jól ellensúlyozható savanyú karakter jelenti a közös alapot: egyfelől ismertek a búzasör-, másfelől a lambicalapú változatok.
Az előbbieknek elsősorban a Floris számít itthon is könnyen beszerezhető, ismert képviselőjének; míg az utóbbiakhoz a - ma is szereplő - Lindemanson kívül a már említett Chapeau tartozik például, de az országszerte még csapon is relatív gyakorta megtalálható InBev-féle Belle-Vue Kriek is egy meggyes lambic, történetesen. Maradva az utóbbi csoportnál, némi ismerkedést követően, rengeteg változatot találhat az egyszeri sörbarát vásárló, elsősorban gyümölcsösöket, amelyek rendkívül finomak lehetnek ugyan, egyúttal viszont közös bennük, hogy bizonyos fokú savasságot jellemzően maguk is képviselnek - tulajdonképpen épp ezen a téren egyediek a kandiscukros változatok: a lambic eredendően savanyú karakterét a cukor tisztán tompítja és hozza új egyensúlyba. Legalábbis homályos emlékeink szerint, amit a rövidesen bekövetkező kóstolással tervezünk újrahitelesíteni.
Kitöltve kellemes, fruttisan savanykás, kissé az olvasztott cukorral megturistázott piros abszintot idéző illattal és vörösesbarna, szinte habmentes testtel mutatkozik be a Faro, úgy tűnik az alkohol és az égetett szacharóz igyekszik minden körülmények között hasonló összhatást teremteni. Ízében nagyszerű harmónia; a háttérben domináló savanykás, fanyar, grapefruitszerű lambicalaphoz tökéletes ütemérzékkel kapcsolódnak a cukor karamellizált, selymes jegyei, hogy összhangzatuk a kezdetektől a záró utóízekig végigkísérje az összes kortyot. Asszociatívabb hangulatban olyasfélének érezhető, mintha egy édesebb limonádét némi száraz fehérborral ízesítenénk, és a keverés hibátlanul sikerülne - igazából tökéletes antisör, de az általában használni szokottal szemben pozitív értelemben: remek ízélmény ugyan, mégsincs túlzottan sok köze a szokásos alsöerjesztésű ászoksörök ízvilágához. Sőt, igazából semmi köze nincsen hozzá; az alapértelemett sörízt nem kedvelők számára inkább a Farót volna üdvös ajánlani alibisörnek, a Coronita-félék helyett. Mindennapos fogyasztásra garantáltan túl tömény, félévente viszont igazán ajánlott belőle egy-egy emlékeztető üveg.
Alkoholtartalom: 4,2 V/V %
2010. 02. 12.
