amerikai ale
A KK igyekszik nem áltatni magát olyasmivel, hogy például valamiféle kivételes ismeretterjesztő terepet töltene be: akik magyar nyelven sörökről olvasnak, azok nagyobbik fele aktív rajongója a témának és nagy valószínűséggel ugyanúgy olvassa az összes többi témához kapcsolódó webegyes és webkettes felületet is. Ezekből ráadásul, örvendetes módon, egyre több van, így viszont többé-kevésbé természetes előfeltételként kezelhetjük a gondolatot, miszerint a jelen cikket elolvasók zöme találkozott már a Flying Dog Breweries nevével. Néhány modelljét árulja a Csakajósör.hu, a Garde Dog-ról írt a pivo.blog.hu, a Double Dog-ról a folyekonykenyer.blog.hu, tehát a szubkultúra-köztudatban mindenképp benne vannak - és azok kedvéért, akik mégsem ismerik a márkát, érdemes hozzátenni: tökéletesen megérdemelten. A Flying Dog ugyanis egy az USA-ban százszámra tenyésző kézműves sörfőzdék közül, amelyeket egyrészt a rendkívül jó minőség, másrészt az aktív kísérletező hajlam, harmadrészt pedig a mégis nagyfokú ismeretlenség révén lehet talán a legjobban definiálni. Sörfőzdénk még közülük is kitűnik ugyanakkor, elsősorban a meglehetősen extrém dizájnok és elnevezések révén - de persze a nagyon finom söreik is hozzájárulnak a csupa benyaló bekezdéshez.
A Raging Bitch ("tomboló szuka") a főzde huszadik évfordulójára készült, típusa szerint belga stílusú india pale ale. Ez persze valahol paradoxon, hiszen az IPA brit típus, fő ismertetőjele pedig az erős komlózottság - de ez csak még magasabbra helyezi blogunk várakozásait (amik egyébként eddig két példány, a Snake Dog, illetve a Double Dog kóstolásán alapultak, és amelyekből a közös jegy a hihetetlenül tömény komlózottság és a hozzá társuló meglepően magas alkoholtartalom volt). Dizájnja nagyjából épp olyan, mint a többi Flying Dog-típusé: szürreális és kutyaalapú, viszont hiányzik az aljáról az obligát Hunter S. Thompson-idézet ("good people drink good beer"); a neve a márkatársak fényében - mint mondjuk a Doggie Style, vagy az In-Heat Wheat - pedig igazából már fel sem tűnik. Érdemes talán pár szót a beszerzésről is ejteni: a Raging Bitch Prágából érkezett, ahol a Zlý časy nevű, egyébként szívritmuszavar-keltően nagyszerű kocsma árulja, sok más csapolt cseh és üveges mindenféle egzotikummal egyetemben.
Illata lehengerlő, kitöltve narancsos-komlós kombinációkkal csábít, amik mögött halványan édes, kissé apátságisör-szerű vonulatok is felsejlenek. Ehhez képest az íze meglepően száraz: a főzdétől megszokott módon tarol benne a dinamiterejű, néha már zellerbe hajló komló - amint más jegyek is levegőhöz jutnak mellette, a képlet némi virágos-szőlős színnel és enyhe kandiscukros felütéssel gazdagodik. A Snake Dog-nál egy mikronnyival kevésbé keserű, a Double Dog virulens brutalitásánál pedig jelentékenyen könnyebben fogyasztható, de, némi visszafogott malátásságán átlépve, így is hosszú-hosszú ideig segít őrizni a komlógyantába harapás izgalmas kísérleti élményét. Azoknak, akik egyrészt kedvelik a pilseni ízvilágot annyira, hogy a szinte már karikaturisztikus eltúlzását is értékelni tudják (vagy esetleg csak szimplán indiapaleale-rajongók), kötelező darab; de mindenki olyannak is érdemes vele - vagy az idézett további Flying Dog-fíliák valamelyikével - próbálkozni, akik úgy szeretnék újrarajzolni a sörről alkotott sztereotíp képüket, hogy nem valami teljesen tájidegen anyagot (mondjuk gyümölcsöket) akarnak a dologban viszontlátni.
Alkoholtartalom: 8,3 V/V %
2010. 03. 11.
