német világos sör
Sörblogger kollégáink (legfőképp Folyékonykenyér Tonycaviar) annyiszor emlegették a Jever Pilsenert az elmúlt hetekben, hogy végül a KK-ban is múlhatatlan kíváncsiságot ébresztettek, így hozzájuk hasonlóan mi is ellátogattunk a Sörspecialistához, és számos cikké nem érett üveggel egyetemben hazahoztunk egyet az említett sörből is. Noha biztosan van valamilyen konkrétabb oka, számunkra rejtély, miért pont a Jever számít olyannyira ismertnek a német pilseniek népes táborából; hiszen pl. a Ratebeeren sem szerepel a típus legjobb huszonöt példánya között (sőt, a Sörspecialistánál szintén kapható St. Georgen Bräu Pilsener is veri például). Hatvan pontja persze így sem rossz, hiszen a nem túl erős, világos lagersörök világából ritkán lehet igazán kiemelkedő példányokat találni (főleg ha csak a nagygyáras termékekkel foglalkozunk); még a Nagy Őstípus, a Pilsner Urquell is csak 79 pontot ért el a Ratebeer szőrösszívű közönségénél.
Sok írnivalót nem kínál sem a honlap (noha itt a kellemes, sirályos tengerzajtól öt perc alatt meg lehet őrülni), sem az üveg - a lustasággal vegyes egyszerűség jegyében egyből a kóstolásra ugrunk inkább. Itt sem tobzódunk a meglepetésekben: közepes hab ül a halvány szalmasárga pilseni-szín testen, illata tiszta és enyhe, benne némi száraz komlóval. Amint áttérnénk az ízfront leírására, kissé szomorúan konstatáljuk, hogy még mindig nem volna szabad más értékeléseket olvasni a sajátunk előtt, mert onnantól kezdve lehetetlen lesz nem azokra asszociálni ivás közben - esetünkben a fent már hivatkozott Folyékony Kenyér-cikk a ludas: az abban szereplő kakaópor-hasonlat kitörölhetetlenül felülír minden esetleges saját észlelést. Ez ellen kár is volna harcolni, így inkább átültetjük - a Jever Pilsener letisztult, fanyar, szárazan pilsenies ízvilágát a cukorozatlan kakaóporhoz hasonlíthatjuk leginkább. Ilyetén kesernyéssége határozottan egyedinek tűnik, a legtöbb pils típusú sör jóval lédúsabb, kerekebb hatást kelt, a komlókeserű bennük csak egy domináns tétel a jegyek közül, míg a Jeverben mindent meghatároz. Mellette csak némi fűszeres (kissé a sülthúsos pácokat idéző) lecsengés jut szóhoz, összességében olyan pilsnert kanyarítva poharunkba, ami ugyan tökéletes sterilitással van összerakva és még abszolút egyéni vonásokat is hordoz; végeredményben valahogy mégis túl kiszámítható és vonalas ahhoz, hogy megfelelően értékelhető legyen. Finom, megbízható és minden bizonnyal tökéletes ebédkísérő is, mégsem érződik belőle olyan fokú összetettség és/vagy virtuozitás, amit a hasonlóan kimunkált söröktől általában elvárhatónak képzelünk. De ez ne tántorítson el senkit a kipróbálásától, hiszen, mint írtuk, ettől még élmény, és a vonalas koherencia innentől már nem lehet kizáró tényező.
Alkoholtartalom: 4,9 V/V %
2010. 07. 03.