cseh füstölt sör
Könnyen belátható, hogy Csehország számtalan sörgyára közül elsősorban azok ismertek Magyarországon is, amelyek valamilyen módon forgalomba is kerülnek itthon - mint a Pilsner Urquell, a Staropramen, a Krušovice vagy épp - némi licencfőzésnek csúfolt hamisítgatás révén - a Kozel. Ezeken felül vannak további olyan márkák is, amelyekkel ugyan a határokon belül nem találkozhatunk, nevük mégsem cseng teljesen ismeretlenül - jellemzően azért, mert valamelyik népszerű cseh célpont (mindenekelőtt Prága) át van velük annyira szőve, hogy a legalább kicsit is sörbarát turista óhatatlanul beléjük botoljon. Ilyennek tekinthetjük valószínűleg a Gambrinust, a Bernardot, esetleg a Starobrnót. Feltételezhetjük tehát, hogy az ismertebb cseh sörök halmazát a globálmárkák, valamint a kedvelt utazási célok kinálatának uniója alkotja. És mivel a dél-csehországi Český Krumlov világörökségi belvárosával tagadhatatlanul népszerű célpont, azt hihetnénk, a fenti logika szerint az Eggenberg névre hallgató helyi sörfőzde is bír valamekkora közismertséggel - a KK empirikus megfigyelései szerint ez mégsincs így. Mindezt kiválóan illusztrálja, hogy a főzde kínálatából mindeddig egyedüliként megírt Velikonoční speciál bejegyzésénél is elmaradt a szokásos Ostromló Érdeklődés, így 21 hónap alatt egy hozzászólást sem sikerült generálnia.
A dilemma megoldása még várat magára, blogunk viszont a köztes időben is igyekszik kivenni részét a hiánypótlásból, ezért a krumlovi Eggenberg legújabb, 2010-es sörét, a füstölt árpamalátával készülő Nakouřený švihák-ot jelöltük január hónap utolsó kóstolására. Ha esetleg valakit gyötrően foglalkoztatna a kérdés, eláruljuk, a név semmi érdemit nem jelent: 'nakouřený'=füstölt, a 'švihák' pedig ugyanaz, mint magyar, hácsekmentes párja. Nem is fantáziadús keresztelőjével keltette fel blogunk figyelmét, hanem hogy milyen kiváló emlékeket hagyott, amikor csapon kóstolhattuk a prágai Pivovarský klub-ban.
A szóban forgó emlékek azonban már elhalványultak, így az időközben hazakeveredett üveg mai újrakóstolásával kiváló lehetőségünk nyílik rá, hogy szélesebb publikum előtt propagáljuk a Švihákot (hátha bekerül a város új sörszenzációja, az újlipótvárosi Pivo söröző kínálatába is). Kitöltve a füstöltektől megszokott mélybarna szín fogad (de erős a gyanúnk, hogy már eleve pörkölt - tehát barna - malátát füstöltek meg), illatában parasztreggeli a fatüzelésű kályha mellett. Íze kezdetben telt pörkölt maláta, egyszerre fanyar és karamellás; oldalán észrevétlenül, de annál határozottabban kúszik fel a vaskos füstíz. Ez utóbbi mégsem válik túl tolakodóvá vagy diszharmonikussá, ugyanis tizedmásodperceken belül követi a - füstölt viszonylatban szokatlanul markáns - žateci komló. Az eddigi három törzskarakter nehezen kibogozható, tökéletesen összecsiszolt füstízű-kesernyés-telt ízgombolyaggá válik (ami épp emiatt nem is lesz fejnehéz semelyik irányba), sokkal-sokkal fogyaszthatóbb és élvezetesebb végeredményt kínálva, mint a Schlenkerla Märzen, például. Nemhiába lett kategóriájában ezüstérmes a 2010-es csehországi Év Söre-választáson... és ami ehhez kapcsolódóan remekül illusztrálja, miért számít a cseh söripar nemhogy nyugat-európai, de még magyar szemmel is valamiféle szürreális, párhuzamos valóságnak: üvege még webshopon át sem több 140 forintnál.
Alkoholtartalom: 5,2 V/V %
2011. 01. 31.