Még valamikor januárban kerestük, mely Csakajósör-tételek képviselik a legjobb ár-érték arányt az angolszász 0,66-os kiszerelésűek közül, amikor feltűnt a Great Divide Yetijének kakaóbabos-barrikolt változata. Akkor sajnos lyukra futott a KK, ugyanis egy titokzatos rajongó az összes példányt felvásárolta - és ami még rosszabb, kapacitásgondok miatt a Great Divide állítólag időközben leállította az európai exportot. Már épp beletörődtünk volna a vereségbe, amikor a prágai Zlý časy... sörboltjában előtűnt néhány leértékelt, bő egy évvel ezelőtt lejárt szavatosságú üveg. Egyet haza is hoztunk kóstolni.

Azt a taktikát választottuk, amolyan öntesztelő jelleggel, hogy nem olvasunk utána semmilyen extra információnak, hanem először kóstolunk, utána megtippeljük, milyen karaktereket vélünk felfedezni, és csak utólag ellenőrizzük le, mennyire bizonyultak a tippjeink helytállónak. Így hát fel is bontjuk palackunkat, megtekintjük a markánsan viszkózus, vörösbe hajló barnásfekete testet, a szokatlanul sötét színű habot, és elkezdünk illatolni. Drága csokoládéfagylalt, mogyorós beütésekkel, mérsékelt intenzitással.

Ízében változatlanul fagyinak feldolgozott csokoládé, de nem a keményvonalas ét-kategóriát képviselve, inkább a Merci-féle középkategóriás desszertpralinékból ismerős mousse-karaktert idézve fel: egyszerre érezhető ki kakaóbab és mogyorókrém. A kakaósság alkalmasint fanyarba, sőt, égettgumi-közeli pörkölt malátásságba hajlik, majd fűszeres komlózottság keveredik csípős zárással. Ez elsőre megtévesztően összefonódik az imént említett fanyarságba belelátható fás jegyekkel, így azt gondoljuk, maga a tölgyfachips felelős érte, de utóbb egyértelmű válik, hogy itt valami fűszer munkál - látatlanban chilire tippelünk.

Markánsan új ízelemek nem társulnak már az eddigiekhez (csak aszalt szilva enyhe, távoli emléke tűnik fel idővel), így megnézzük sörünk leírását is, és valóban: kakaó, tölgy, valamint cayenne bors színezi a felhasznált Yeti alapsört - ami majdnem történetesen egyfajta chili, így nem érezzük magunkat szégyenben. Gazdag, élvezetes, bár nem kifejezetten összetett tétel, amit a fűszerezés könnyen megfejthetővé egyenirányít. Kellő kitartással és vágyvezéreltséggel még valószínűleg számos további asszociációt ki lehet belőle kóstolni, de a KK a maga részéről úgy érzi, a fentiekkel elérte az ésszerű energiabefektetéssel kinyerhető maximumot. Noha sajnos jelentős esély van rá, hogy már csak az Egyesült Államokban kapható, azért, ha módunk van rá, mindenképp kóstoljuk meg, mert abszolút vidám másfél órát tölthetünk a kóstolásával.

Alkoholtartalom: 9,5 V/V %

2013. 04. 14.