magyar világos sör
A Dreher úgy döntött, a komolytalan Summer Moment mellé (vagy helyett, ki tudja) idén bevezeti azt a hidegkomlózott Dreher Classicot, ami a tavalyi Dreherfeszt nevű rendezvényen, akkor még abszolút kisüzemi méretekben debütált. A döntés voltaképpen logikus, hiszen egy kicsit kikacsint a kézművessör-világra, mégsem kell hozzá külön sört főzni, elég csak a meglévő Classic egy részét különvenni főzés után. És talán azokat sem sújtja indokolatlan sokkal, akik csak véletlenül vették a megszokott helyett.
(Kitérő azoknak, akik kevésbé érdeklődnek a hasonló sörfőzős izgalmak iránt: a hidegkomlózás annyit jelent, hogy miután megfőztek egy sört, és a főzés részeként beleforralták a keserűségért felelős komló[ka]t is, még külön adnak hozzá némi komlót a főzés után is, az immáron hidegen zajló erjesztés, illetve az erjesztés és a palackozás közti időt kitöltő ászokolás során. Az ekkor adagolt komló sokkal frissebb, zöldebb, füvesebb ízeket ad a sörbe, ezért a modern kisüzemi-kézműves sörfőző világban – ahol különösen erős a komlókultusz – előszeretettel alkalmazzák a hidegkomlózást.)
A Dreher Hidegkomlós sok kérdést felvet: például hogy milyen komlót használnak, ki a célközönség és így tovább. A legfőbb kérdés persze mégiscsak az, mi történik, ha egy közkedvelt és megbecsült, sörélvezeti szempontból releváns módszert egy alapvetően nem sokra tartott, kulinárisan érdektelen nagyüzemi sörön alkalmaznak. És mint mindig, most is a kóstolás az egyetlen út a válaszhoz, így ki is nyitottuk a félliteres alumíniumdobozt, ha már üveges nem volt belőle az Intersparban. Persze lehet, hogy máshol sincs. Mindegy, kitöltjük, és máris meglep a tisztességes méretű, egészen tartós hab, de abból a nagyszemű fajtából, ami nem tartozik a legmeggyőzőbbek közé.
Külön meglepetés, miközben ránézünk a dobozra, hogy a Hidegkomlós nem is 5,2%-os, mint a Dreher Classic, hanem 4,5, tehát a sima hidegkomlózáson túl is zajlik valamilyen beavatkozás a gyártás során – ha más nem, némi hígítás. (Az Arany Ászok és a Kőbányai csak 4,3%, még mielőtt.)
Ahogy túltesszük magunkat a problémán, bele is kortyolunk a Hidegkomlósba, és kiderül, hogy felesleges bajlódni a szóvirágokkal, ugyanis pontosan ugyanazt az élményt kapjuk, mint a fent már említett Dreherfeszt bétakóstolásán:
Jól kivehető volt a – magam képességeivel közelebbről meghatározhatatlan típusú – komló, a hidegkomlózástól ismert kissé lime-os, de alapvetően friss, kesernyés fűízű karakterek, amik a megszokottan dreheres, enyhe kukoricagrízes savanykásságot persze nem mosták el teljesen, de azért elég jól elbújtatták. Utóízben ráadásul, üdvös módon, teljesen átvették tőle az irányítást.
Az alkalmazott komlót továbbra sem ismeri a KK, mert titok, mint azt Mesehabbal Zsombor, akinek egy príma gyárlátogatáshoz is volt szerencséje, remekül leírta.
Annyi viszont biztosnak tűnik, hogy jó eséllyel még az is észreveszi a különbséget a sima Dreherhez képest, akit egyébként nem különösebben érdekel, melyiket issza. Frissítő, lendületes, nem bántó inni, és csak a végén feslik fel a hitelesközeli, de nem túlzottan intenzív komlóíz alól némi kukoricásan fülledt alkoholmeleg, ami emlékeztet arra, hogy a Dreher Classic nem tartozik azok a sörök közé, amiket akkor is megiszunk, ha nem muszáj. Merthogy a Hidegkomlósból, kellően nem-sörgourmet körülmények között, akár még önként is fogyasztanánk párat, mert pillanatnyilag, hadd kockáztassuk meg a kijelentést, a legkellemesebb magyar főzésű nagyüzemi világos sör. Igaz, a Soproni 1895-tel szoros a verseny, és nem világos, hogy az előbbi jó ivása, vagy az utóbbi kukoricagríztelensége ér-e többet – olyannyira nem, hogy most meg sem próbáljuk eldönteni. De ha valaki állást foglal, kommentben szívesen látjuk.
Alkoholtartalom: 4,5 V/V %
2015. 07. 04.
