23:52

Most, hogy lassan éjfél van és véget ér a blogunk tizedik évfordulója, befejezzük a jubileumi kóstolóközvetítést. Hadd váltsunk helyette szentimentálisba és köszönjük meg minden olvasóknak a figyelmet és a kitartást – a mai közvetítésre és az elmúlt tíz évre egyaránt. Külön köszönjük titkos segítőnknek a vakteszt lebonyolításában nyújtott segítséget.

A magunk részéről visszaállunk a Kontár Komlókutató üzemszerű működési rendjébe, és időről időre kritikákat írunk különféle jobb-rosszabb sörökről. Igyekszünk tartani a mostanában felvett kétheti egy cikkes tempót, lehetőség szerint sűrítve is rajta, és bízunk benne, hogy a következő években is olvasgatnak majd.

Üdv:
-kk-

23:48

És hogy az abszolút szubjektív benyomásainkról is ejtsünk néhány rövid szót: a teszt igazán borzasztó volt. Az olcsósörök sokkoló élményt jelentettek, és az alapsörök sem nyújtottak igazi felüdülést. A prémiumok okozták talán a legnagyobb csalódást – lehet, hogy csak a korábbi gyötrelmek tompították el az érzékeinket, de azért a tapasztaltaknál többet vártunk volna. A barna sörök folytatták a sormintát, de eredendő típusukból fakadóan azért mégiscsak nyújtottak valami halovány kis megkönnyebbülést.

A kóstolt sörök közül a két barnát, a két prémiumot és a sima Sopronit akár máskor is meg-meginnánk, ha valamilyen társadalmi kötelezettségből fakadóan muszáj lenne. A többihez már óriási akaraterőre lenne szükségünk, de hát így jár az, aki nagyon elszalad a jó sörök kóstolása felé, mit lehet tenni. Ha olcsón akarunk sört venni, és átlagos szupermarketben vagyunk, azért továbbra is inkább egy Pilsner Urquell, egy barna Kozel, egy Staropramen Granát, esetleg egy Dreher Hidegkomlós felé nyúlnánk inkább. És ami a legviccesebb: ezek a sörök alig kerülnek valamivel többe (ha egyáltalán), mint a ma kóstoltak. Leszámítva mondjuk a Giebelhofot, mert az egyértelműen olcsóbb, ugyanakkor magasan a legrosszabb is.

23:42

Az elmúlt pár óra szubjektív vakkóstolási eredményeit remekül lehet statisztikákban is összegezni, kihasználva azok remek tulajdonságát, miszerint bármilyen cél illusztrálására ki lehet választani a megfelelő eszközt (mint ahogy az ellenkezőjére is). A KK most egy olyan mérőszámot mutat be, amiben minden sörgyár aszerint szerepel, mennyire ért el előkelő helyezést a számára lehetséges maximumból. Azokban a kategóriákban, ahol négy sör volt, a legjobb négy pontot kap, a legrosszabb egyet. A prémiumoknál és a barnáknál 2 és 1 pont volna kiosztható, de mivel előbbieknél holtversenyt hirdettünk, ott mindkét sör 1-1 pontot kap csak. A kapott pontokat gyáranként összegezzük, majd elosztjuk a potenciálisan elérhető maximummal (tehát nem büntetjük azokat a gyárakat, amelyektől nem találtunk példát mondjuk barna sörre).

Ha így számolunk, vicces módon pont a Borsodi bizonyul a legeredményesebb főzdének, amit máskülönben pedig pont, hogy nem rajongunk éppenséggel körül. Igaz, az érzelmeinket inkább a licencsörökkel ápolt viszony, a jó import és a pozitív sajátmárkás fejlesztés egyidejű hiánya, meg ilyesmik befolyásolják. Ma pedig kiderült, hogy ha csak a basic márkák terén elfoglalt pozíciót figyeljük, nem is olyan rosszak. Második a Soproni, ami a hazai márkák közül egyértelműen vezet a sajátmárkás innovációban, harmadik pedig a Dreher, ami inkább az import terén rúg labdába (barna Kozel, Pilsner Urquell), csak hát most nem azt néztük. Holtversenyben utolsó, tehát szintén harmadik a pécsi Szalon, ami, hát, semmiben nem túl erős.

23:30

Paint-használati járatosságunkat az alábbi összefoglaló képpel illusztrálnánk, melyben típusonként bontott rangsorban szerepelnek a kóstolt sörök. A két prémium világost holtversenyben egyaránt a 2. helyre soroltuk:

23:13

Legalább most eltaláltuk, így az eredmények a barnalager-kategóriában, a legjobbal kezdve a kételemű felsorolást:

• Pécsi Szalon Barna
• Soproni Fekete Démon

23:11

A 3. számú pohárban tükrösen barna sör, festőmalátás-karamelles alkoholillattal. A 4. számú pohárban vastag, közepesen tartós hab, sötétebb (bár igazából éppolyan feketésbarna) testtel és száraz, pörköltmalátás illattal. A 3-as a kisebb hab dacára is elég szénsavas, de közben egészen híg, a korty közepe úgymond lyukas, némi mosogatószerre emlékeztető komlózottság rontja el az összképet (ami egyébként leginkább pörkölt konyakmeggyhez lenne hasonlítható, inkluzíve enyhe savanykásság). A 4-es pohár is szénsavas, a komló itt sem a legelegánsabb, és ugyan nincsen olyan baltával faragott bumfordisága, mint a konkurens sörnek, a jellegtelen és vékony összhatás miatt ez sem jobb nála. (E pillanatban viszonylag bátran mernénk rá fogadni, hogy a 3. pohár a barna Szalon, a 4. pohár pedig a Fekete Démon.)

Persze ettől még e két sör esetében is igaz, hogy a barnasörség (hasonlóan a magas alkoholtartalomhoz) önmagában biztosít némi élményszerűséget, így igazából mindkettőből meg is innánk akár a teljes fél litert, szemben az eddig kóstoltak zömével. Nem túl izgalmasak vagy különlegesek, de legalább másak, mint a borzalmastól a szétesett érdektelenségig tartó skála különböző fokozatain játszó magyar nagyüzemi világos sörök.

Valószínűleg abszolút egyéni ízlés dolga, de ha muszáj lenne sorrendet állítani, talán a 3-ast raknánk előre közülük – mert ugyan tényleg nem valami kifinomult sör, de legalább a maga módján szórakoztató. Mindjárt megnézzük, helyesen tippeltük-e, hogy ezzel a barna Szalon jön ki pozitívabbra.

23:00

Két barna sör a vakkóstolópoharakban:

22:55

A megszokott alapadatok tekintetében így fest a két kóstolandó barna sör:

• Pécsi Szalon Barna, 5,6%, 269 Ft (Pécsi Sörfőzde)
• Soproni Fekete Démon, 5,2%, 249 Ft (Heineken Hungária, Sopron)

22:52

Azért lassacskán igyekszünk összeszedni magunkat, és nekilátni az utolsó vaktesztfordulónak, a két barna lagersörnek:

22:35

Totális csőd: az 1. pohár volt a Dreher és a 2. volt a Soproni 1895. Sorrend nincs, legyen holtverseny. Most tartunk egy kis szünetet, hátha egy kicsivel frissebben sikerül vennünk az utolsó akadályt, a két barna lagert.

22:32

Ízre az 1. pohár egy kissé széteső, de érezhetően komlóhangsúlyos pilseni, míg a 2. pohár egy kicsit malátásabb, kicsit bécsiesebb hangulatú, de hasonlóan komlóhangsúlyos lager. Az a helyzet, hogy mindkettő iható, de egyik sem áll össze különösebben harmonikus élménnyé.

Lehet, hogy csak az eddig megkóstolt nyolc sör okozta sokk jelenti, de mostanra már teljesen elbizonytalanodtunk, és már csak halvány tippként tartjuk fenn, hogy a kettes számú pohár a Dreher. Egyiket sem ittuk a középtávú múltban, így a szín nem segít eldönteni, melyik szám melyik sört takarhatja. Ráadásul olyan mélyre süllyedtünk már a szétesésben, hogy sorrendet sem tudunk húzni köztük: egyik sem jó, de mindkettőt meg lehet inni.

Teljes apátiában várjuk a kódlapot.

22:26

Két sörről nem lehet túl sokat írni: az 1. számú pohárnak dúsabb és tartósabb a habja, szalmasárga a színe és híg, kicsit németpilseni-hangulatú illata van. A 2. számú ellenben habtalanabb, kissé rezesebb sárga a teste, és jellegtelen, enyhén főtt kukoricás az illata,

Valójában már ennyiből is elég valószínűnek tartjuk, hogy az egyes pohár az 1895, a kettes pedig a Dreher, de most már végigcsináljuk a vakkóstolást, hátha tévedünk.

22:23

Prémiumsör-adatok:

• Soproni 1895, 5,3%, 249 Ft (Heineken Hungária, Sopron)
• Dreher, 5,2%, 239 Ft (Dreher Sörgyárak, Budapest)

22:21

Prémiumsörök, kitöltve:

22:12

És akkor innentől következnek a vicckategóriák, ahol két sör közül próbáljuk vakteszten eldönteni, melyik a jobb. Itt már egészen valószínű, hogy csomagolás nélkül is meg fogjuk tudni állapítani, melyik sör melyik, de majd igyekezni fogunk megőrizni az objektivitásunkat.

A barnát utolsónak tartogatjuk, előbb jöjjön a röhejesen néptelen prémiumsör-kategória:

22:08

Az alapsör-kategória eredményei, továbbra is legjobbtól legrosszabbig:

• Soproni
• Borsodi
• Pécsi Szalon
• Arany Ászok

Nos, némi meglepetés itt is adódott, ugyanis a Borsodi megint jobban teljesített a vártnál – a vakkóstolás közbeni tippelgetés során összekevertük az Ászokkal. A Szalont könnyű volt felismerni, mert ugyanolyan íze volt, mint a Giebelhofnak, csak sűrűbben és emiatt egy fokkal elviselhetőbben. A Soproni pedig láthatóan az egyetlen sör a mezőnyből, ahol valami szokatlanabb fajta élesztővel dolgoznak: ezt már a tavaly nyári Soproni-miniteszten is megállapítottuk, a különbségnek köszönhetően pedig ízre most is könnyűszerrel felismertük. Nekünk meglepetés az Ászok utolsó helye, a 2-3. hely valamelyikére tippeltük volna, na de hát épp ezért vaktesztelünk, ugye.

22:04

Na de bele is kóstolunk a poharakba: az első egészen átlagos ízű lenne, ha nem lenne masszívan befülledt és dohos; a második meglepően észteres és még komlós is, olyan, mintha egy génsebészeti farmon kísérletezték volna ki. A harmadikat valamilyen szuperolcsó, kissé orvosságos, kissé pedig borsos hatású komlótermék uralja, mellőle csak egy kis savanykásság lóg ki. Végül a negyedik egyszerre savanykás és van olyan szájérzete, mintha egyből kukoricadarává csapódna ki kortyolás közben, míg a vége szárazon, de bután komlós. (A színük kb. tökegyforma, így nem is írunk róla.)

Egyértelműen a 2. számú a legihatóbb (bár illatra elég bizarr), amit a jobb illatú, de rosszabb ízű 1. számú követ. A vége felé szorosabb a verseny, de talán a 3. számú pohár jellegtelenebb, ezért aztán kevésbé is intenzíven zavaró, mint az utolsó helyezett 4. számú pohár.

Megyünk a kódlapért, és megfejtjük, mennyire találgattunk helyesen a vakkóstolás közben.

21:57

Tényleg az a gond az ismert sörök vakkóstolásával (legalábbis így, hogy tudjuk, melyik négy sörből van a merítés), hogy tele van a fejünk egy csomó prekoncepcióval, és már illatra azt képzeljük, hogy tudjuk, melyik melyik. Most még nem merjük leírni, mert félünk, hogy csúnyán beégünk, de ígérjük, a végén megmondjuk, milyen arányban találtuk el így előre.

Egyébként az illatuk határozott előrelépést mutat az előző körhöz képest, most már egyik sem konkrétan gusztustalan. Mondjuk nem is olyan nagyon kellemesek, egyedül az 1. számú pohár mutatkozik viszonylag ártatlannak. A többiben van kozmaolaj, savanyúság, doh – gyanúsan hasonló jegyek, mint az előző körben.

21:51

...és már ki is vannak töltve, vakkóstolás-kompatibilisen:

21:49

Az alapsörök fő paraméterei:

• Pécsi Szalon, 4,6%, 199 Ft (Pécsi Sörfőzde)
• Soproni, 4,5%, 219 Ft (Heineken Hungária, Sopron)
• Arany Ászok, 4,3%, 209 Ft (Dreher Sörgyárak, Budapest)
• Borsodi, 4,5%, 205 Ft (Borsodi Sörgyár, Bőcs)

21:42

A következő az alapsörök kategóriája lesz, ahol akár az is megeshet, hogy még vakon is felismerjük egyik-másik sört. Pedig az elmúlt egy évben talán kétszer ittunk bármelyikből is, de még öt évre visszatekintve sem hisszük, hogy eléri a nyolcat az e sörökkel volt találkozásaink száma.

21:37

És itt is van a vakteszt eredménye az olcsósör-kategóriában, névvel, legjobbtól a legrosszabbig:

• Rákóczi
• Kőbányai
• Sárkány
• Giebelhof Bier

Be kell valljuk, kicsit meglepődtünk, mert a Borsoditól valahogy rosszabbra számítottunk. De hát épp ezért szexi a vakteszt, elpalástolódnak az előítéletek. A Giebelhof Bier utolsó helye tulajdonképpen nem nagy meglepetés, hiszen egy kicsit kilógott lefelé a többi közül: alacsonyabb az alkoholtartalma és olcsóbb is náluk.

De persze ezek szinte elhanyagolható különbségek, alapvetően mindegyik sör riasztóan borzalmas volt. Látszik, hogy alaposan elérzékenyítette az ingerküszöbünket ez a remek sörök százaival teli tíz év: amit naponta százezrek isznak Magyarországon, és pár éve valószínűleg ha nem is boldogan, de meg bírtunk volna mi is inni, ma már nagyjából fogyasztásra alkalmatlannak érezzük. Fél decit ha ittunk mintánként, de egy kicsit émelygünk, és nagyon szeretnénk valami jót inni inkább,

21:31

Ízre az első savanykás, nem túl sörszerű. A második már majdnem elviselhető, inkább csak híg, mint rossz, és a végén mintha egy kis komló is megjelenne. A harmadik olyan, mint egy kénes-szezámos sörszörp, kicsit túlhígítva; a negyedik pedig tökéletesen jellegtelen.

Sorrendet állítani nem is olyan nehéz, mint először gondoltuk volna; csak a harmadik-negyedik hely közti szétlövés igényel némi gondolkozást. De ahogy megérezzük azt az autóillatosítós műízt, ami az egyes számú pohárból jött, már ez a verseny is eldőlt. Szóval a sorrend:

• a legjobb a 2. számú pohár,
• ezt követi a 4. számú,
• majd a 3. számú,
• és az 1. számú a legrosszabb.

Most elkérjünk a vakteszt-előkészítő bizottságtól a kódlapot, és visszakeressük, melyik sör melyik volt.

21:22

Színre nincs sok különbség, talán az 1. számú pohár valamivel világosabb, a második pedig mélyaranyabb a többinél. Habtartósságuk egyöntetűen minimális.

21:20

Még szinte hozzá se kezdtünk, de már sokasodnak az izgalmak. Az első pohárnak mosogatószeres karamellillata van, a másodiknak vizespapucs-szaga, a harmadiknak égetettcukros-vizes főtt kukorica, a negyediknek pedig savanykás doh. Igazán ígéretes.

21:18

Számozott poharak, vaktesztre előkészítve:

21:12

A négy versenyző alapadatai:

• Sárkány, 4%, 165 Ft (Heineken Hungária, Sopron)
• Kőbányai, 4,3%, 189 Ft (Dreher Sörgyárak, Budapest)
• Rákóczi, 4,1%, 199 Ft (Borsodi Sörgyár, Bőcs)
• Giebelhof Bier, 3%, 135 Ft (Pécsi Sörfőzde)

21:05

Igyekszünk a javát a végére hagyni, így az olcsósörökkel kezdünk:

21:03

Az eredeti terv az volt, hogy mind a négy magyar sörgyár (ami öt, de a martfűi úgyis ugyanaz, mint a soproni) sörei közül összeszedjünk minden tipikus fajtát. Olyanokból, amiket ugyanaz a gyár készít, de a stílusuk is ugyanaz, nem akartunk többet is kóstolni (pl. Kőbányai mellé Rocky Cellart), mint ahogy azokkal sem akartunk foglalkozni, amik egyedül vannak a maguk stíluskategóriájában (pl. Dreher Bak, Dreher Hidegkomlós, Borsodi Búza – bár az talán már meg is szűnt – stb.). Ízesített söröket sem fogunk kóstolni, mert annak még akkora sportértéke sem lenne.

Leszűkítettük a kört annyira, hogy minden gyártól összeszedünk egy prémium(ként kommunikált) világos sört, egy alapsört, egy olcsósört, és egy barna sört. Lehetőleg mindig a legismertebbet, ha valamelyik halmazba több is férne egy gyártól. Csakhogy hamarosan rá kellett jönnünk: nem lesz meg a négyszer négy sör, mert barnát például kapásból csak a Szalon és a Soproni készít. (Meg van persze a Dreher Bak, de az nem barna lager, hanem baksör, ennek megfelelően jóval erősebb és karakteresebb, ezért nem lenne túl fair összekóstolni a többi ide sorolt sörrel.)

Azt előre tudtuk, hogy a Borsodinak nincs prémiumként pozicionált söre (illetve hát az ott főzött licencsörök – Beck's, Löwenbräu, Staropramen – töltik be a szerepet), de végül a Pécsi Sörfőzdétől sem tudtunk beszerezni semmi relevánsat. Van ugyan a Pécsi Sör nevű, prémiumként megjelenített termékük, de azt nem kapni sehol. Így végül ebben a kategóriában is csak két tétel fog versengeni. Az alap- és az olcsósörökkel nem volt ilyen gond, azt mindegyik gyártól könnyedén tudtunk szerezni, általában még válogathattunk is.

20:49

Ma tízéves a Kontár Komlókutató blog. Hosszas tépelődés után úgy döntöttünk, a lehető legvásáribb produkcióval fogunk megemlékezni erről, és végigkóstoljuk a legtipikusabb nagyüzemi magyar söröket (legalábbis azokat, amik valamilyen értelmezhető, egynél népesebb elemszámú kategóriába rendezhetők. A kis házi vakteszt célja, hogy élvezeti értékük alapján sorrendbe állítsuk azokat a márkákat, amiket a legtöbb ember iszik az országban. Négy kategóriában fogunk kóstolni: olcsó-, alap-, prémium és barna sörök szerint, mindeközben abszolút szubjektívek leszünk, hűen blogunk alapértékeihez.

Nemsokára kezdünk!