magyar ízesített ale
A békésszentandrási Szent András Sörfőzde karácsonyi Esthajnal-sorozatáról már sokszor megírtuk, hogy igazán előremutató elgondolásnak tartjuk: minden évben készül karácsonyi sör, de minden évben valamilyen más – jellemzően szokatlan – recept alapján. Ennek fényében nem lehet meglepetés, hogy legalább ilyen szexinek érezzük, hogy, a főzde immáron hivatalosan is kiterjesztette az Esthajnal-modellt húsvétra is, csak persze nem Esthajnal, hanem Nyúlon Innen/Nyúlon Túl néven.
Persze vannak különbségek a néven felül is: míg az Esthajnalok stílusa elég széles skálán változik és az ízesített füstölt búzasörtől az ízesített stoutig jó pár sörkategóriát érintett már, addig a húsvéti békésszentandrásiak esetében az alapsör – egyelőre – mindig állandó, egy amerikai vörös ale képében. A másik meghatározó különbség, hogy a Nyúlon Innen/Nyúlon Túl nem egy sör, hanem kettő. A 2017-es első évjáratban mindkettő máshogy volt ízesítve (az egyik jázminnal, a másik szelimborssal), de idén némiképp módosult a képlet, és míg a Nyúlon Innen képében az ízesítetlen alapverzió jelenik meg, addig a Nyúlon Túl marad ízesített, jelesül tonkababbal.
Blogunk a logikusan várható módon járt el, és először megitta a friss Nyúlon Innent, tesztelve végre a fűszerezetlen alapváltozatot – ami egy könnyen iható, malátahangsúlyos, kicsit kakaós hangulatú, alaposan leerjedten száraz, orvosságos és citromfüves komlóvonásokat egyaránt felvonultató vörös ale-nek bizonyult. Ezt pedig már csak azért is hasznos volt megállapítani, mert némi felszínes benyomásokon túl igazából nem sok fogalmunk van arról, milyen ízű a tonkabab, és azért mégiscsak szerencsésebb, ha úgy vonunk majd értékítéletet, hogy tudjuk, mi tartozik az alapsörhöz és mi az ízesítéshez.
A Nyúlon Túlt kitöltve a rozsdavörös test és a dús, kisszemű, halványbarna hab még nem jelent különösebb meglepetést az Innenhez képest, az illat már annál inkább. A sör alig érvényesül benne, inkább csak a tonkabab enyhén kakaós, fahéjas hangulatú, kicsit rumos gesztenyepürére emlékeztető karaktere diktál. Ízben is nagyjából ugyanezzel találkozhatunk, annyi különbséggel, hogy a komló legalább epizódszerephez jut, és az aromás, kakaóalapú vaníliás-babpürés ízeken felül (amikben egyébként a malátaalap is észrevehetően jelen van) gondolatnyi pincehangulatú vörösale-karaktereket is felvonultat, leginkább a halványan dohos égetett cukor motívuma mentén. De igazából azért minden korty inkább csak a tonkababról szól.
Tehát az idei Nyúlon Túl egyértelműen amolyan demonstrációs sör, hasonlóan például a Rothbeer Bakancslista-sorozatához, csak itt nem komlók bemutatása a cél, hanem egy egzotikus fűszeré, ami mellett az alapsör inkább csak a lehetőségekhez képest semleges hordozóanyagként szolgál. Plusz komló (de azért nem sok). Az tagadhatatlan, hogy a végeredmény igazán közelről mutatja meg a tonkabab karakterét, főként annak, aki – mint a KK blog – egyébként nem igazán ismeri. Sörélményszempontból ugyan semmiféle hiba nem rondít a Nyúlon Túl összképébe, viszont nem is mutat túl önmagán, nem kínál semmilyen váratlan harmóniát, minden más alapanyag fegyelmezetten háttérbe szorul, hogy a fókuszt hordozó tonkabab megfelelően érvényesülni tudjon, a sörközpontúságot pedig meghagyja a Nyúlon Innennek.
Geg, nem csúcstámadás.
Lábjegyzet: a kóstolt palackot – egy Nyúlon Innennel és egy kóstolópohárral együtt – a főzdétől kaptuk.
Alkoholtartalom: 5,6 V/V %
2018. 03. 17.
