magyar világos sör
ÚJRAKÓSTOLVA, az új cikk itt olvasható
A sztereotípiák lassan enyésznek el: sok-sok éve aláhullott már a söripari tervgazdálkodás; a piaci liberalizáció behozta az import olcsósöröket, a kollektív tudatalattiban még mindig a Stájngrúber* van elkönyvelve mélypontként, biztos a panelszagúan kádárista név miatt.
Pedig köztudomású, illetve nem az, de annak kéne lennie, hogy az 50-100 Ft közötti, németes nevű, de ismeretlen márkák közül inkább nem szabad választani, mert azok 1) nem sörök, 2) csak a tisztiorvosi szolgálat különös jóindulata nyomán terjeszthetők élelmiszerként, ennek dacára (ránézésre, budapesti hipermarketekben) mégis sokkal jobban fogynak, mint a kábé azonos árkategóriájú Kőbányai.
Ami egyébként, aggodalomra semmi ok, tényleg nem jó sör, de azért inkább van köze a műfajhoz, mint a fent említetteknek. Konkrétabban: majdnem sörillata van, és bár elsőre az íze nem valami meggyőző, de utána sem nagyon, azért a hányingerkeltéstől még messze jár. Baromi híg, íze jelentős részét kiteszi a savanyú mellékvonal, de búcsúzásul, meglepő módon, komlós utóízt is hagy, persze csak a jó öreg polimerüzem-kipárolgásos vonal mellett. Utoljára, lehet hogy csak üveghibaként, de egész érdekes mézes lezárással búcsúzik.
A címkén azt írják, hogy „azonnali felfrissülés”, ami feltétlenül igaz, amennyiben a habarcsozás üres tízperceiben valamit gyorsan le szeretnénk gurítani, ásványvízzel meg azért mégiscsak kiröhögne a brigád. Ha azonban érdekel minket annyira a sör, hogy amatőr kritikákat olvasgatunk róla, igyunk inkább mást.
(*Steingruber, ném: ’Köbányai’)
Alkoholtartalom: 4,5 V/V%
2006. 06. 18.
