szlovák világos sör

A legutóbbi választások óta Szlovákia jelentősen mediatizált téma lett, amelyből blogunknak is illik kivennie a maga profiljába vágó részét, amit kiválóan megtestesít egy echte, független szlovák sörfőzde, a vyhnei Steiger prémiumsöre. A hátfelén kellően bukolikus módon, kicsit gyarmatias önbizalomhiányról tanúskodóan szerepel a birodalmi múltat idéző felirat: 'klasický ležiak československého typu', de legyünk korrektek, a Steiger tulajdonképpen szépen néz ki, legalábbis ha lenne önálló magyar sörgyár, nem valószínű, hogy sikerülnie hasonló színvonalú dizájnt összehoznia, saját, Steiger-domborfúvott üveggel.

Illata elsőre gyanúsaan édes, de nem utócukrozott, sőt, a Reinheitsgebot-szentháromsá- got kizárólag a kicsit esetlenül beékelődő aszkorbinsav bontja meg - az első kortyok pedig pontosan ugyanezt a konstellációt tolmácsolják, a rendkívül kellemesen komlós (pilseni komlóval), minimálisan malátás alapízt csúnyán mélyüti egy zöldes, kicsit mosószeres mellékíz, aminek a pontosabb behatárolására nehéz lenne vállalkozni: vagy az aszkorbinsav ront bele a műbe, vagy a gyári vízvezeték rossz, vagy rossz palackot fogtunk ki, amibe beleszáradt az ipari ultra. Akárhogy is, nagy kárára szolgál Steiger barátunkak, ugyanis alapvetően tisztességes, néhol erős ízhatását egy ösztönös csuklómozdulattal semmivé teszi, még utóízében is kitartva a meghatóan pilseni archetipikus komló-maláta kánon mellett.

Valószínűleg elhatározták a pozsonyi sörgyár élelmiszermérnökei, hogy most mindent összeszednek, és lett kiváló komló, lett perfekt maláta, biztosan gondos technológia, de a teljes tökélykontroll már nem jött össze: a rejtélyes X összetevő belekerült a kondérba és ott is maradt. Rajongóink megnyugtatására leszögezzük, rövid cikkünk hamarosan párra lel majd, ahol a steigeres kontrollcsoport bevonásával mindent megteszünk, hogy megoldjuk a rejtélyt.

Alkoholtartalom: 5 V/V %

2008. 02. 13.