szlovák világos sör
Mai szlovák világosunk kiszakít végre a nagy, ismert sörgyárak lélekölő monotóniájából és egészen Besztercebányáig visz minket, ahol a sörgyárépítési láz tagjaként 1971-ben létesült Urpin vegetál a közepes kapacitású szlovákiai független sörfőzdés lét aknamezején. Kellemes meglepetés viszont, hogy az ismertségükhöz képest meglehetősen dekoratív honlapnak magyar kiadása is van, amit egyébként a szlovákból tükörfordított szórend és -használat nyomán élmény végigolvasni, biztosan a régi idők magyar exportjának emléékére készült. Most viszont a balassagyarmati helyiérdekű importnagyhatalom, a T+T Drink forgalmazza, és Budapesten például a Király utcai Csemege-diszkontban lehet megvásárolni, természetesen csak a szarsöráron adható tízes verziót - valahogy úgy, mint ahogy a vyškovi sörgyártól is csak a legrosszabb, 'Cseh Ászok' fantázianéven futó sörre van viszonteladói igény, másra nem, botrány.
Az eszmefuttatás viszont felveti a kérdést, hogy az Urpiner 10% vajon szarsör-e, hiszen a gyár egyébként főz mindenféle jóságot (amikről persze a KK szintén nem tudja, milyenek, de legalább jól hangzanak), ugyanakkor a 70,- körüli vételár nem ígér túl sok reményt. Mint ahogy a csomagolás sem, a Donauer Gold - Hektor-tengelytől csak egy hajszállal feljebb mozgó címkedizájn (ami más, mint a honlapon látható) legalábbis jelzésértékű nyers fémkupakkal párosul, amiről rosszat feltételezni már talán nem is előítélet, inkább a determinisztikus kapcsolat felismerése.
A Reinheitsgebot-kompatibilis összetevők ugyan még fenntartják a bizalom morzsáit, a nyitás után áradó szag azonban a lehető legellenkezőbben tesz, amikor egy öreg, dohos fotelt utánoz, amire először kiöntöttek egy kis Kőbányait, majd kompenzálásképpen lefújták kárpittisztítóval. Ilyen kezdés után pedig sörész legyen a talpán, aki aggodalom nélkül bele mer inni az Urpinerbe, dehát a KK nem ijed meg ilyen semmi kis söröktől, és elegánsan megállapítja, hogy az íze nem olyan rossz, mint amilyennek várná az ember, inkább olyan, mint amilyennek egy kissé trehány hobbisörfőző készítene a pincéjében: a ványadt komlós ízt kellemesen gyümölcsös élesztős jegyek egészítik ki, de eközben végig fenn lebeg a már megénekelt dohos-kárpittisztítós antré szelleme, és összességében, ismerve az üzem születését, nehéz nem egy neonos-mozaikcsempés-műkőpadlós üzem hulló festékű hodályára asszociálnunk, amiben fehér otthonkás, unott nők kezelik rutinszerű mozdulatokkal az üstöket, miközben egy lelkes, de kissé megfásult, műszálas inges nyugdíjközei főmérnök utasítgatja őket, majd újra felhívja a járási Jednotát, hogy mégse mondják le a heti szállítmányt. Nem kimondottan rossz, időnként még érdekes jegyek szikráit is képes hozni, de a fenti lélekölő hibák, mindenekelőtt a botrányos szag nyomán összességében közel sem olyan sör, amiért megérné elutazni bárhová is. Talán a tizenhatos világosért igen, de az Budapestig magától úgysem jut el.
Alkoholtartalom: 4 V/V %
2008. 09. 07.
