belga barna ale
Tegnapi világos ale-ünk mellé ma csatlakozik közismertebb párja, a Pater is, amelynek kapcsán a KK rendkívül szórakoztató jelenséggel szembesült; ugyanis nem sokkal ezelőttig abban a biztos tudatban éltünk, hogy a Corsendonkról már írtunk, legalább két éve. Aztán amikor megpróbáltuk megkeresni a kérdéses cikket, arra kellett ráébredjünk, hogy az szemlátomást csak a képzeletünkben létezik, de talán ott is csak látszólag, így nem maradt más választásunk, önálló cikket szentelhetünk az Atyának is.
Erre irányuló akciónk nem ígérkezik túl megeröltetőnek, hiszen mindent, amit a márkáról, a céges honlapról, a dizájnról, vagy bármi más hasonlóról érdemesnek tűnhetne megemlíteni, már úgyis ellőttünk tegnap, a kóstolás pillanatáig meg nincs is más különbség, amivel az egyszeri sörkóstoló szembesülne, legfeljebb hogy a Pater kupakja és címkéje barna, illetve hogy ezen nem csak viccból szerepel (az Agnussal ellentétben) a 'barna' elnevezés, legalábbis elméletileg. Mindeközben, hogy ne írjunk sokkal rövidebb cikket, mint egyébként, igyekszünk különféle melléktémákkal is előjönni, például hogy a Corsendonk, mint márka, magyarországi delikáteszboltos reputációja dacára úgy általában nem számít a belga mezőny túlzottan kiemelkedő játékosának a maga 3,72-es (Pater) és 3,67-es (Agnus) Ratebeer-osztályzatával, mégha közép-európai viszonylatban erősnek számítana is ez az eredmény.
Amint kitöltjük, elsőként belgaale-esen szép, gyöngyöző habja szúr szemet, majd savanykás-fanyar, mustra emlékeztető illata, távoli balzsamecetes felhangokkal. Íze szintén meglepően fanyar, legalábbis a barna színű belga söröktől pavlovi szolgalelkűséggel elvárt édes, cukorban pácolt karakterhez viszonyítva - testét főleg a komló határozza meg, amihez a maláta csupán lágy, felsőerjesztésű, megbúvó hátteret szolgáltat, és így a társszerepet a kesernyés fősodor mellé átengedi a halvány, lime-os alapú savanykásságnak. Lezárása követi a globális ale-iskolát, könnyeden virágos aromafutamokban testesül meg, amiket meglehetősen nehéz hozzárendelni valamelyik ismert szavakkal interpretálható alapízhez. Specialitásként némi viaszos flehangot mutat be, ha nagyon erősen koncentrálunk. Élvezeti értékét és söruniverzumbeli rangját illetően meglehetősen közel áll az Agnushoz, alapjaiban hasonló, ám lényegét tekintve mégis jelentősen más profilban kiteljesedve, a komlóalapú belga irányzat oszlopos tagjaként - mondhatnánk, ha érdemi szeletét ismernénk a belga sörök világának. Így csak beblöfföljük, és abban bízunk, hogy Önök sem műveltebbek blogunknál.
Alkoholtartalom: 7,5 V/V %
2009. 01. 10.
