belga gyümölcsös vörös sör
Blogunk mai bejegyzésével megpróbál kissé mélyebbre merülni a gyümölcsös sörök pár hete felfedezni kezdett világában, ezúttal kis hangsúlyáthelyezéssel élve, és olyan palackot választva tesztalanynak, amiben a gyümölcs nem tűnik elsődlegesnek (mint az imént hivatkozott Mongozo Bananában). Persze bőven lehet, hogy tévedünk, de mivel a híres-neves belga Kasteel-család többi tagja ízesítésmentes apátsági stílusú sör, amelyek közül a Rouge-ba szórnak egyedüliként gyümölcsöt (nevesül meggyet), egyelőre bízunk benne, hogy feltételezésünk megállja a helyét.
A Rouge elsőként feltűnő sajátossága, hogy szemben azzal, amit általában vörös sörnek szokás nevezni (tehát a félbarna sörök - ale-ek és lagerek egyaránt, egy sajátos árnyalata - ami leginkább a vörösréz példája körül mozog), mai alanyunk valóban erősen piros felé hajlik, gyaníthatóan erős összefüggésben a meggy masszív jelenlétével, pohárba töltve és fény felé fordítva valahol a bordó és a ciklámen határmesgyéjén egyensúlyoz, tetején rövid rózsaszín habbal. Sörrendszertani szempontból talán azt lehet érdemes kiemelni, hogy míg a gyümölcsös söröknek általában két fő fajtájuk van: a gyümölcslambic, azaz az izesített spontán erjedésű (elsősorban belga) sör, mint a Cantillon vagy a Lindemans; illetve a sima ízesített lager - mint amilyen a Mongozo volt, de a hasonlók újabban állítólag máshol, például Lengyelországban is igen népszerűek, részeként a sörfogyasztás kiterjesztésére irányuló kampánynak, annak jegyében, hogy a nem-sörízű sört biztos szívesebben isszák olyanok is, akik egyébként nem nyúlnának a söröspolcokhoz. Természetesen ez utóbbi kategóriának bizonyosan van megfelelője az angolszász ale-ek világában is, de azokról a KK-nak halvány fogalma sincs, így most hanyag eleganciával átsiklik fölöttük. Ebben a gondolatmenetben, csak hogy kicsit visszakanyarodjunk a Rouge-hoz, az az érdekes, hogy mai tesztalanyunk egyik fent említett kategóriába sem tartozik, hiszen egy kifejezetten erős, nyolc százalékos belga apátsági stílusú ale-t használ esetünkben a szép nevű Brouwerij Van Honsebrouck meggyesítésre.
Épp ezért lesz különösen szórakoztató, hogy a modell működik, és a Kasteel Rouge képében egy nagyszerű, egyéni és tökéletesen harmonikus sört köszönthetünk, amiben a fanyar és meglepően hiteles meggyes alapízt főként a masszív test édeskés, barnaapátságibelgás alapja támasztja meg, és ahol a komlós felhangok (amik ugyan egyébként sem meghatározó elemei a sötétebb apátsági belgáknak) lényegében eltűnnek az említett meggyes jegyekben, ha egyáltalán jelen voltak, kellemesen meggybefőttszerű illatot és erősen hasonló utóízt hagyva maga után. A KK nem biztos benne, hogy olvasói között jelentős számban lennének olyanok, akiknek gyermekkorukban volt szerencséjük megerjedt befőtthöz, de szerencsés esetben annak például - mármint meggy esetén - kísértetiesen hasonló íze van. De a Kasteel Rouge azért sokkal jobb nála.
Alkoholtartalom: 8 V/V %
2009. 04. 20.
