német szűretlen barna búzasör
Sörblogot írni azért szórakoztató dolog, mert az ötvendeik, jellegében ugyanolyan sörről írt posztnál az ember mindig elgondolkodik, mi értelme van leírni ugyanazt, mint a korábbi negyvenkilenc alkalommal. Ma ugyan nem pontosan ez a helyzet, hiszen az eddig feldolgozott barna búzasörök listája a KK-nál valahol öt és tíz tétel között állhat, mégsem tudunk szabadulni az enyhe rettegéstől, hogy mi lesz, ha a Maisel's Dunkel is ugyanolyan lesz, mint mondjuk a Löwenbräu, az Edelweiss vagy a Paulaner hasonló produktuma. Önnyugtató válaszunk erre rendszerint az, hogy hogy írni mindig a haranggörbe két (de inkább főként a pozitív pólus felőli) száráról érdemes, azt meg, hogy mi az, ami ott foglal helyet, csak sok kóstolással (azaz a teljes görbe bejárásával, lényegében) lehet kideríteni - akkor meg akár lehet azokról is írnunk, amik útközben voltak, hiszen az ember úgyis olyan sajátos gondolkozású általában, hogy jobban szeret arról olvasni, amit ő is ismer. Különösen igaz ez, ha még szereti is az adott sört, ráadásul a kritika is jókat ír róla: a saját vélemények pozitív, benyalásszerű megerősítése a legjobb módszer az olvasottságmérő feltornázására.
A Maisel's Weisse ugyan garantáltan nem tartozik a legelterjedtebb márkák közé Magyarországon, így ma csupán első érvünkre, a különlegességfaktorra számíthatunk - ami az Originalnál lényegében bejött, tehát remélhetőleg a Dunkelnél sem lesz másképp. Külsőre például biztosan nincs semmi érdemi különbség: a barna változat ugyanazt a kellemes, kék-fehér, cirádás formaruhát viseli, mint márkatársai, jellegét csak némi övvonali színkódozás indikálja kívülről - érdekességként csak az összetevők listájában szereplő 'Röstmalzbier' (pörkölt malátasör?) keltheti fel esetleg elült érdeklődésünket.
Kitöltve a sztenderd barnabúzás védjegy, az enyhén rezes csokoládészín fogadja elsőként kóstolózászlóaljunkat, gyenge élesztős illattal körítve. Íze mentes a váratlan jegyektől, ugyanakkor határozottan kifinomult: az enyhén savanykás kezdeteket követően meleg, friss rozskenyérre hajazó aromájú maláta képviseli a testet, az üvegből fennmaradó időre is hasonló pékséghangulatú sikerességet kölcsönözve sörünknek. Nagyszerű, kellemes búzasör, minden kiemelkedő jegy nélkül, amit bátran tekinthetnének etalonnak (vagy legalábbis előremutató példának) a cikk elején említett gyártók mindannyian.
Alkoholtartalom: 5,2 V/V %
2009. 04. 30.
