cseh barna sör
A Kontár Komlókutató blogról a mit sem sejtő újolvasó nyugodtan gondolhatná, a cseh sörök csak valahol a tapasztalati háttérere margóján kullognak: a 2010-es év eddigi huszonnyolc cikkéből mindőssze kettő foglalkozott velük. Pedig a sztahanovista KK ugyanezen időszak alatt legalább ötven különféle sört kóstolt végig lelkiismeretesen a csehországi mezőnyből, csak mivel ennek zöme csapoltan (és nem számítógép körül) történt, nem nagyon értek cikké - ami egyrészt borzasztó sajnálatos, másrészt viszont legalább segített kiegyensúlyozni blogunk nagy távlatban, mondjuk a kezdetektől számolt sörszármazásihely-megoszlásait. Ugyanis ha nem csak idénre szorítkozunk, hanem megnézzük mondjuk az országtageket, máris azt látjuk, hogy a magyar (51 cikk) sörök után egyből a csehek (49 cikk) jönnen az élen; ráadásul ez utóbbiak közül az egyik kapásból öt sörről szólt, azaz tulajdonképpen a KK eddigi történetét, még újabb keletű slendriánságunkkal együtt is, a cseh flotta uralja.
Ez egyáltalán nem baj, sőt, inkább azt szégyelljük (ha már), hogy az elmúlt hónapokban ilyen méltatlanul hanyagoltuk az izgalmas cseh söruniverzumot. Mentségünkre szóljon viszont, hogy a legizgalmasabb söröket odaát úgyis csak csapolva lehet megtalálni (pl. itt, itt vagy itt), üvegesben a biznisz: a) sokkal nehezebben elérhető; és b) még ugyanaz a sör is sokkal rosszabb tud lenni palackozva - persze ez utóbbi általános banalitás, a legtöbb sörrel egyaránt így van; legalábbis a rövid lejáratú, alsóerjesztett, kis volumenben gyárott kontinentális ászoksöröknél - mint a fenti linkek tartalmának a zöme - szinte feltétlenül. A csapda, ennek megfelelően, a szaküzletekben is beköszön; mai sörünket például nyolc napja vettük a Pivovarský klub-ban, mégis holnap jár le a szavatossága. Pasztörözetlen persze, a hasonló kisebb-regionális cseh sörgyárak termékeinek tekintélyes részével egyetemben.
Ennyi felvezetés után talán érdemes volna röviden kitérni arra, honan is való a vicces nevű Dudák (amit a látszat ellenére sem a kisiskolás erotikával átszőtt szerszámgéplakatos-humor miatt vettünk napirendre, bármennyire is nehéz ezt elhitetni - egyébként annyit jelent, 'dudás'). Nos, a válasz nem túlzottan izgalmas: a dél-csehországi Strakonicéből, ahol négy további világos és egy alkoholmentes sör társaságában készül, ezen túlmenően pedig igazság szerint nincs benne semmi érdekes, a boltból is leginkább csak azért hoztuk el, mert eddig benne volt abban a négy-öt cseh sörgyárban a negyvennyolcból, amelyektől nem kóstoltunk semmit. Megjelenése tökéletesen érdektelen, a magyarul kissé bányászszagú 'Dej Bůh štěstí'-mottón (kb. 'Adjon Isten jó szerencsét') kívül esetleg a délszláv Đ betűre (gy/dzs) kísértetiesen emlékesztető betűhasználat kelt némi feltűnést; de tisztázva, hogy a cseh ábécében még csak hasonló karakter sincsen, ennek a varázsa is hirtelen semmivé lesz.
Marad viszont a kóstolás, amit bármilyen amatőr szinten is végez blogunk, jó eséllyel még mindig jobban otthon van benne, mint az összehasonlító nyelvészetben, így bátrabban vágunk bele a kinyilatkoztatáscunamik tízméteres hullámaiba. Talán még releváns mondatokat is írni fogunk - kezdve azzal, hogy a barna Dudák szagra nem tűnik épp a legszebbnek a világon, a melaszos vonások mellé némiképp lakkbenzinre emlékeztető alkoholos jegyek társulnak. Íze ennél kellemesebb, de még mindig marad a harmatosabb fajta cseh középmezőnyben: a kissé savanyú (és változatlanul mellékízjellegűen alkoholos) testet a külön hozzáadott karamell tarkítja csupán valamelyest; amit végül enyhén sütőtökös, enyhén odaégett, fanyar utóiz követ. Még ha magyar sör lenne, akkor se mondana róla szépeket blogunk, csehként ennek megfelelően főleg nem: iható, de minden vonzerőtől tökéletesen mentes, a zavaró és az érdektelen határán egyensúlyozó barna sör. Persze a világért sem akarunk rosszindulatúak lenni, csapolva biztosan kiváló - a hátcímke szerint maga a sörfőző asszony, Dagmar Vlková kezeskedik a minőségért, és hát kik vagyunk mi, hogy ellentmondjunk neki.
Alkoholtartalom: 4,8 V/V %
2010. 05. 08.
