cseh világos sör
Egyből két aktualitást is fel tudunk hozni, miért pont a mai napot választottuk ki a Litovel sörgyár bemutatására. Ami a legfontosabb: holnap kezdődik a 2011-es Cseh Sörfesztivál, 42 féle csapolt sörrel (köztük egy litoveli gyártásúval) - de a második ok is bizonyosan érdemes az említésre. A Morvaországban fekvő, Olmouchoz közeli kisváros sörfőzdéje ugyanis jó eséllyel egy maradna a nagyjából ötven hasonló méretű, Magyarországon kvázi ismeretlen cseh üzem körül, ha nincs egy celldömölki egyéni vállalkozó, bizonyos Balogh Zsolt, aki néhány hete-hónapja - az üvegcímkék tanúsága szerint - belekezdett söreik importálásába. Mindebben ráadásul meglepő sikeresség kíséri, a KK húsz nap leforgása alatt józsefvárosi GRoby-áruházban, újlipótvárosi sörözőben és Balaton-felvidéki kiskocsmában egyaránt találkozott Litovel-sörökkel.
A választás számunkra nem teljesen világos, minden bizonnyal valamilyen személyes kötődés vezérelhette, ugyanis a Litovel, be kell valljuk, szerintünk nem tartozik a regionális szerepű cseh sörfőzdék élvonalába. Alapkínálata a szokásos cseh fajtákból áll, 10-11-12-13 fokos világosok, 10 és 12 fokos barna, alkoholszegény és -mentes, illetve néhány szupermarketsör. Közülük a 12-es világost és barnát sikerült Budapesten csapolva elkapnunk a korábban említett találkozásaink során (konkrétan itt) - ezek tisztességes, kellemes cseh ležákoknak bizonyultak, kiegyensúlyozott ízzel és jellegzetes, friss žateci komlókarakterrel. Azonban ugyanez elmondható még legalább húsz további sörgyárról is az országban, melyek egy része képes további extrákat is kibontakoztatni, mint például Černá Hora vagy a náchodi Primátor extra széles palettája, a humpoleci Bernard elitizmusa, vagy a Hrabal nevével fémjelezett nymburki Postřižinské kultuszépítése. A Litovel azonban átlagosan jó söröket főz, érdektelen dizájnnal és megszokott típusokkal, épp ezért az importőri szerep felvállalása mellett bizonyosan más motivációk kellett szerepet játsszanak.
Persze a világért sem szeretnénk fanyalgónak vagy hálátlannak látszani, kifejezetten hasznos dolognak tartjuk a Litovel látható terítési sikerét, ugyanis alternatívát mutat a nagy sörgyárak törekvéseivel szemben, akik az ínséges esztendőket élő fogyasztók számára egyre borzasztóbb silányítási akciókkal próbálnak alacsony árakat mutatni. Ajánlataikkal szemben a Litovel mégiscsak egy jó minőségű, normális ivósör, amit meglepően olcsón lehet árulni - tehát a Csehországban szokásos árszinten -, így a forgalom visszaesését rémülten konstatáló kocsmáros eséllyel fontolja inkább meg csapra verését, mintsem hogy az Arany Péntek-mozgalomhoz csatlakozzon, mondjuk. Tehát az import Litovel jó dolog, ezen felbuzdulva a következőkben a márka csúcssörét, a tizenhárom Balling-fokos Speciált is leteszteljük, ezúttal a blog széles nyilvánossága előtt.
Sajnos már a kezdetek kezdetén szomorúan kell konstatáljuk, hogy az összetevők közé - ostoba cseh szokás eredményeként - befészkelte magát a cukor és az aszkorbinsav is. Ez ugyan semmilyen esetben sem jó pont, még ha találkoztunk is már olyan cseh sörrel, ami velük együtt is kellemes tudott lenni - a Sváteční speciál esetében viszont, úgy tűnik, nem sikerül a mutatvány. A vékony hab alatt rejlő testben ugyan elsőre kellemesnek tűnnek az intenzív komlórohamok, rövid idő után azonban így is feltűnik, hogy csak a mesterségesen malátaédes karaktert fedik el, némiképp cizellálatlan intenzitással. Utóízét változatlanul a komló dominálja, egyre gyakrabban meg- és megszakítva a különféle, terhes erejű mellékízek által (amiben lehet, hogy csak önszuggesztió útján, de határozottan az aszkorbinsavat fedezzük fel). Szóval a kóstolás megerősíti a sztereotípiát, miszerint a régivágású cseh sörgyárak csak a 12 B°-os sűrűségig tudnak igazán jókat alkotni - a 13-as Litovel megpróbálta, még csalt is a siker érdekében, de nem sikerült. Blogunk javaslata, hogy keressék a márkát, de maradjanak a csapolt alapsöröknél - és menjenek sörfesztiválozni a Deák térre, egész héten.
Alkoholtartalom: 6 V/V %
2011. 06. 07.
