belga lambic

Miután blogunk vonzódik a különféle bizarr és ritka sörtípusokért, magától értetődő a lambicok felé tanúsított mély érdeklődésünk is. Az egy-két ízesített, könnyed alapozó tétel mellett mindeddig csak ismerőseink és a vakszerencse kooperációja révén sikerült izgalmas, vad, keményvonalas spontán erjedésű sörökhöz jutnunk - de hála a Belgacónak, a Lindemans Cuvée René képében immáron itthon is több helyen lehet ilyesmit kapni (a miénket például a Csakajósörből választották). És ha valaki ne adj'Isten még mindig nem tudná, mi az a lambic, itt, különösképp pedig itt nézhet utána.

Noha az elmúlt pár évben egyre rigorózusabb szokásként igyekszünk minél dagályosabbra szabni a cikkeket a KK-n (hiszen milyen bejegyzés az, amiben a szöveg nem tölti ki a képernyőt hosszában), ma nem feltétlenül tartjuk magunkat a rendhez, ugyanis rendkívül kíváncsiak vagyunk a Cuvée René-re. Reméljük, ezt a pongyolaságot minden olvasónk megbocsátja és torkában velünk szinkronban dobogó szívvel éli át az első kortyok misztériumát. Ha ez megvan, következhet is a koronazár, illetve az alatta megbúvó parafadugó alól kiszabaduló édeskés-gyümölcsecetes, egészen barátságos lambicillat. Persze rég tudjuk, hogy ennél a típusnál nem szabad bedőlni: ízben ettől függetlenül a tűrőképesség-feszegetés határai épp olyan ölelő karokkal várnak. Nincs ez másképp most sem, az első kortyok a szokásosan virulens, ám talán inkább gyomorsav-, mintsem ecetprofilú köszöntése mellé majdnem azt írnánk, a Cantillon Gueuze-nél már megfigyelt orvosságkeserű tűnik elő. De ha jobban utánagondolunk, a korty vége felé tisztulni kezdő vonás inkább idéz komlót, csak nem annyira a vidám, kackiás-ropogós žateci fajtából, hanem valami sokkal alkimistább hangulatút. A háttérben mindeközben apró, de éles citrusosság vitustánca, és halovány bors.

A lambicivás nem elhanyagolható szegmense a jelentős nettó időigény: ha nem tartunk öt-tízperces szüneteket a kóstolás közben, óhatatlanul számtalan kisebb-nagyobb ízmomentumról maradunk le. Esetünkben ez a hosszúra nyúló lecsengés vége felé előtűnő kandiscukros, nyomokban karamelles jegyek kibontakozásával igazolódik be - de ugyanitt említhető a komlókeserű néha már dohánylevélbe hajló karakterekre bomlása, vagy a száraz ciderekkel mutatott erős párhuzam. Noha első blikkre igen hasonlónak tűnt, valójában egyértelműen más karakterű lambic a Lindemans-féle, mind az eddig kóstoltak; ami elsősorban a savanyú : keserű dominanciaarány érezhető különbségein mérhető. Izgalmas sör, a KK számára harmonikusabb és élvezetesebb felfedezésfaktorokat tartogató példány, mint korábbi próbálkozásaink. Egyértelműen ajánljuk.

Alkoholtartalom: 4,5 V/V %

2011. 06. 27.