orosz világos sör
Reméljük, a KK minden kedves olvasója kiválóan szórakozott a második Főzdefeszten, így könnyen túltették magukat a blogon elhatalmasodó átmeneti poszthiányon. Most, a fesztivál másnapján, az újrakezdés örömére egy teljesen irreleváns sörről tervezünk beszámolni, egyenest a szentpétervári Baltikából. Nem tudjuk, Önök hogyan vannak vele, de a KK számára az őszinte meglepetés erejével hatott a felismerés, hogy "Балтика" név alatt nem csak a különféle számozott altípusok léteznek, nullától kilencig, hanem mindenféle mellékszál is - mint például a Разливное. Sőt, ha nem a saját két kezünkkel vettük volna meg egy kalinyingrádi szupermarketben, most sem lenne több esélyünk rájönni minderre, ugyanis a céges honlapon, bizonyára valami posztszovjet titkolózásromantika jegyében, úgyszintén csak a számozott modelleket listázza a Baltika. Persze ettől függetlenül nem hallucinálunk egyfolytában az augusztus eleji vásárlás óta, a Разливное valóban létezik, csak tök máshol ír róla a cég - érthető módon nem gondolnak arra a néhány bolondra, akik úgy vásárolnak Baltikát, hogy nem igazán alkalmas közben a gépük a cirill betűs Google-bűvészkedésre.
Ugyanis sörünknek van egy saját, flash-animációkkal bőkezűen ellátott oldala is, ahol - már csak az URL-címből is - rövid úton kiderül a magunkfajta, szánalmas orosztudással operáló kóstoló számára, hogy az immáron ötödjére leírt "Разливное" szó igazából semmi egzotikusat nem jelent, magyar megfelelője a prózai "csapolt". Persze a Baltikánál mást jelent a kifejezés, mint a cseh szakzsargonban (ahol a 12 B° alatti világos ászoksörök gyűjtőneve), itt leginkább valamiféle minőségi, kivételes autentikusságot próbál sugallni. Ennek érdekében cirádás üvege van, aranynyomásos címkéje (mindez persze teljesen érdektelen), valamint pasztőrözetlen (ami talán egy kicsit érdekes). Továbbá 0,44 literes üvegben pihen (amit egyáltalán nem értünk) - mindezzel pedig a "25-50 közti, igényes férfiakat" célozzák meg. Mindjárt kiderül, ez mennyiben jelenti az orosz gyakorlatban a heinekenesítés helyiérdekű, kifejtős szinonimáját.
Illata elsőre egészen hasonlóan hozza a kompromisszumos prémium-eurolágerek szokásos, haloványan malátás, kissé almába hajló egyenillatát, teste reklámfotókat megszégyenítő tükrös-arany, így egyelőre hajlunk a pesszimista értékítéletre. Belekóstolunk, de íze is csak a végleges megerősítésre elég: jellegtelen ászoksör, amit fajtája szokásosan unalmas jegyei próbálnak karakterbe szabni. Édeskés, gyenge maláta; háttérben megbúvó, gyenge komló; szétfolyóan gyümölcsészteres, gyenge mellékízek; tökéletes érdektelenség. Ha ilyen a pasztőrözetlen sörük, a hőkezelt lagerekben talán már nem is maradtak ízek - ha lett volna a kiszemelt boltban, talán érdemesebb lett volna a szűretlen változatra benevezni. De nem volt, viszont kaptunk helyette Old Bobbyt, ami most is a hűtőnkben pihen, és egyelőre bízunk benne, hogy érdekesebb élmény lesz, mint a Разливное nevű Heineken-klón.
(A pontozásban az analógia sajnos megszakad, mivel az említett zsinórmérce kóstolásánál még buta kis amatőrünk voltunk, akik a klasszikus kádári szállóige logikájára építve azt hitték, hogy ami nem rossz, az csak jó lehet.)
Alkoholtartalom: 5,3 V/V %
2011. 10. 10.