Az elmúlt hónapok sörforradalmi lendülete már régóta valószínűsítette, hogy előbb-utóbb sor kerül rá, a KK-t mégis igazi, vérfagyasztó meglepetésként érte, hogy a Soproni lépett, és a nagy sörgyárak közül elsőként elkövette AZ ŐSBŰNT: rendes, kiskereskedelmi forgalomban kezdte el másolni azt, amit ők (és a kevésbé fogékony médiafogyasztók) megértettek az új idők sörbaráti történéseiből. Ez pedig ugyebár annyi, hogy vannak a kézműves sörök, amik attól kézművesek, hogy nem radlerek, mégis ízesítik őket. Ez egy szomorú téveszme, de hál'Istennek alig kezdett meggyökerezni, az őszi Főzdefeszten máris médianyilvánosságot nyert a cáfolata, így talán sikerül minél hamarabb elfojtani.

Szóval a Soproni marketingműszerei szépen kimutatták, hogy van egy szárnyát bontogató riválisuk, az ún. kézművessör-eszme, így megfogták a jelenség leginkább hülyebiztos megnyilvánulását, a Minőségi Ízesített Sört, és kreáltak rá két terméket (de mivel alapvetően mégiscsak periférikus területről van szó, egyelőre persze csak a "limitált széria" címkével, hogy bukás esetén ne legyen olyan nagy arcvesztés kivezetni). Szerencséjükre helyzeti előnnyel indultak, mivel a nagy sörgyárak közül a Soproni kezdte először penetrálgatni a modern formájú sörfesztiválokat: már a 2011. őszi Főzdefeszten próbálkoztak a szörpökkel ízesített Fekete Démonokkal. Ezzel szemben a Borsodi és a Szalon egyelőre próbál nem tudomást venni a történésekről, a Dreher pedig remélhetőleg rájött, hogy az idei Budavári Sörfesztiválon végrehajtott patologikus ámokfutásuk visszafelé sült el, ezért egyelőre alszik egyet a kamukézműves piacra történő belépésre.

A bekurblizott sopronis marketinggépezet mindeközben elkezdte a maga működési logikájával keretezni a piacra dobandó új Meggy Démont és Szilva Démont, többek között megkérdőjelezhető valóságtartalmú sajtóközlemények kiadásával. Noha, csak hogy tegyünk egy apologetikus kitérőt, a KK eredendően vérbeli, jóhiszemű, objektív pozitivizmussal igyekezett közelíteni a sörhöz - ami egészen a Google-találatok és a hátcímke összevetéséig tartott. Ugyanis a Népszabadság és a Trade Magazin, sajtóközleményollózás-szagú hasonlósággal, egyaránt arról számol be, a termék "nem sziruppal, hanem valódi gyümölcsből készült gyümölcsitallal készült, így a limitált időszak söre minőségi barna sör és természetes meggy- és szilvaital egyesítéséből született". Az asztalunkon álló tesztpéldány hátcimkéjén ugyanakkor, minderre fittyet hányva, a következők szerepelnek: "Összetevők: sör (víz, árpamaláta, komló), szilvaital (víz, fruktóz, savanyúságot szabályzó anyag, természetes aroma)". A szilva, hogy-hogy nem, már kimarad a listából. Adódik a kérdés tehát: hol van itt akkor a "valódi gyümölcs", meg a "természetes szilvaital"?

Ráadásul ez csak egy a sajtóközlemény dühítő ostobaságai közül (jut eszünkbe, a Heineken Bond-kampányával valahogyan többször sikerült már - kéretlenül is - megtalálnia a KK-t a vezénylő kommunikációs ügynökségnek, ezzel a termékbevezetéssel meg nem), de számos további briliáns részletet is találhat a szorgalmas igazgyöngyhalász benne. Nem mintha nagy sportértéke lenne, de azért mégis. Ilyen például, hogy egy ilyen <5%-os pancs már "testes, minőségi sör", illetve hogy az "egy Magyarországon még nem gyártott kategóriába tartozik". Szemlátomást a Soproni hiába vett részt már három Főzdefeszten, a Brandecker barna bodzás söre ugyanúgy nem tűnt fel nekik, mint a békésszentandrásiak szilvása. Amin a gyümölcsös részért felelős összetevők listája egyébként kimerül annyival, hogy "szilvasűrítmény". Talán épp ezért finom, meg persze amiatt, hogy nem utólag keverik a lefőzött sörhöz az adalékot, mint a sopronis nagy testvérnél, hanem a sűrítménnyel együtt erjesztik. Ugyanis igazából ezen múlik, hogy egy sör sör lesz-e, vagy radler, és nem azon, hogy a kiadott sajtóanyagban leírják-e, "a hagyományos söröknél megszokott alkoholtartalommal rendelkezik, így nem a radler szegmensbe tartozik".

A sok kötözködés mellett viszont még mindig nem igazoltuk, hogy a Soproni valóban akkora gyalázatot követett volna el, mint ami a fenti bekezdésekből következik. Sajnos a poént már nagyjából lelőtte tegnap este LupusM kommentelőnk, de azért lelkiismeretesen lekóstoljuk mi is friss Szilva Démonunkat, ha már ennyit írtunk róla. Nos, illata az a tipikus, műanyagba hajló műgyümölcs, amit egyfelől olcsó török glicerinszappanokból, másfelől a rosszabb fajta, aromával készült cseh ízesített sörökből (pl. Novopacké) lehet ismerős, nyilván nem véletlenül. Színe kellemes középbarna, íze ellenben bántó pontossággal követi az illatát: komlóval fonódó plasztikkeserű, végén némi halódó, térdenlőtt szilvaízzel és a karamellmalátától kölcsönzött tompa, kissé füstös, átmeneti teltséggel. Semmi jó nincs benne, ennél még a vállaltan pancs Soproni-radlerek is ihatóbb alkotások. Őszintén reméljük, kellően kevesen fogják venni ahhoz, hogy a lehető leghamarabb eltüntessék a polcokról az emlékét is

Mert ha féltékenyek vagyunk a kézművessör-sikerekre, ne a marketingosztályt bízzuk meg a másolással, hanem a sörfőzőket. De tényleg.

Alkoholtartalom: 4,7 V/V %

2012. 10. 17.