belga ale
Még novemberben írtunk a Flying Dog Wildeman Farmhouse IPA nevű saison-újraértelmezéséről, kellemes benyomások közepette. Kritikánk ugyanakkor nem volt mentes némi bizonytalanságtól, abból következően, hogy blogunk korábbi pályafutása nem igazán bővelkedett saison-kóstolásokban. Ebből egyenesen következik a hiánypótlás gondolata, ami végül - némi sörbarter révén - az elmúlt napokban vált valósággá, amint megkóstoltunk két belga saisont: a Voisint és a St. Feuillient. Ez azonban csak amolyan háttérmunka volt, blognyilvános tesztelésre a legfajsúlyosabbnak tűnő tételt, a Dupont-ét hagytuk.
Az elmúlt két kóstolás közös jegyei lényegében kimerültek az intenzív szénsavasság - száraz karakter - légies gyümölcsös utalások-háromszögben, így noha kiérezhető volt valamelyest a stílus vezérfonala, azért túlzottan konkrét elvárásokkal a Dupont felé sem készültünk egyelőre. Ja igen, a részletesebb ismertetőtől ez alkalommal, merő lustaságból, de eltekintenénk: a Wildemannél úgy-ahogy összefoglalta blogunk, mi fán terem a saison; az angol Wikipedia pedig alaposabb leírással is kedveskedik az érdeklődőknek. Annyit mindenesetre érdemes kiemelni ez utóbbi forrásból, hogy első képaláírása szerint épp a Dupont a modern saisonok etalonja.
Kitöltött etalonsörünk kissé szúrós illatú, a sajátos élesztőhasználat mellett kikerülhetetlenül alkalmazandó rá az "animális" jelző: fehérje, tört gondolatnyi ammónia, távoli istálló. Ezt megszokottabban sörös metaforák egészítik ki a háttérben, például búzasörös citrusosság és etilalkohol, illetve gondolatnyi kandiscukor (ami az összetevők listája - "sucre" - szerint nem is áll távol a valóságtól). Színe kissé narancsba hajló, kellemesen opálos mélysárga, habja, akárcsak a korábban kóstolt saisonoknak, erős, pezsgő, mozgalmas. Az első korty fanyarral játszó héjas lime, mellékkarakterként kissé vajas szájérzetű édeskésséggel, palackerjesztett pezsgő élesztőjével és a hardcore gyógyszeres iskolát képviselő intenzíven kesernyés, de bárminemű gyümölcsösséget nélkülöző komlóval. Az élesztő, ugyanakkor, bőven gondoskodik könnyű, parfümszerű gyümölcsös jegyekről is (főként egres, ananász), a korty végét pedig az orvossághangulatot sajátosan felélesztve kilógó alkoholosság tematizálja, ami, furcsamód, mégsem olyan bántó, mint amennyire a jelenség általában szokott lenni más sörökben. Hitelesen jeleníti meg a sör egyensúlya, hogy a főzde épp' ilyenre szánta, és hogy igazából számunkra szerencse, hogy ilyenre is sikerült. A sajátos, idegenszerű kavalkád élvezetes egységgé forr össze, szemlátomást nem véletlenül lett a Dupont a zsinórmérték.
Alkoholtartalom: 6,5 V/V %
2013. 03. 19.
