amerikai ale
Ugyan a legutóbb megírt Great Divide kínálata sajnálatosan eltűnt Magyarországról, az amerikai kézműves sörfőzdék összességében mégis egyre nagyobb arányban érhetőek el. Nagyjából egy éve jelent meg a Csakajósör polcain például a kaliforniai Port Brewing Company is, akiktől ma a Shark Attack nevű tételt fogjuk kóstolni. A stílusmeghatározás, az iparági szokásoknak megfelelően, igencsak alkalmi - az üvegen szereplő "double red ale" néven nemigen fogunk találni semmit a BJCP-hez hasonló sörkategorizációs rendszerekben.
Azt persze már a jó öreg "double" előtagból is tudhatjuk, hogy a Port Brewing bizonyára nem elégedett meg a hagyományos amerikai félbarna ale kereteivel, hanem az amerikai kézműves sörkultúra immáron bő három évtizedes rutinjaira építve mindenből sokkal többet vállal majd. Amint kibontjuk a palackot, be is igazolódnak a várakozásaink: a kellemes, kemény és halványnarancsszín habból, illetve a rubinvörös testből maró erejű komlózottság párolog, borókás citromfűre emlékeztető illattal igazolva az amerikai komlók jelenlétét (centennial és cascasde, egyébként). Ízben épp ugyanezen komlójegyek a legmeghatározóbbak elsőre, kissé trópusigyümölcsös karaktert, leginkább licsit idézve fel. A hasonló fogantatású dupla/imperial IPA-khoz képest valamivel visszafogottabb ugyan a citrusos komlókeserű, de azért nem sokkal. Ami jelentősebb különbséget jelez, az a stílusmeghatározásból is fakadó hangsúlyosabb karamellesség. A KK látatlanban crystal malátára tippelne, de csak azért, mert nem ismerjük a fajták 95%-át - viszont most szerencsénk volt, ugyanis a Shark Attack valóban crystallal készül.
Az alapkoncepció érezhetően a tomboló komlótornádó és a visszafogott, édeskésbe hajló malátázottság egyensúlya volna, de nem túlzottan működik, ugyanis a zsibbasztó keserűvariánsokon kívül lényegében semmi nem jön át a kortyokból. Három éve még biztosan az egekig magasztaltuk volna ezt a sört, hiszen ez a fajta kigyúrt komlózottság akkor még aztán abszolút újszerűnek, sőt, forradalminak hatott. Mostanra viszont, amint lassacskán megtanultuk, hogy az amerikai kézműveseknél lényegében ez az alapértelmezett megoldás, már egy kissé bénának tűnik; hiszen lényegében annak révén próbálja megszerettetni a sört, hogy a főzőmester kellően nagy komlószsákot tudott megemelni a forraláskor. Ennél viszont azért léteznek jóval kifinomultabb és izgalmasabb megoldások is - mint ahogy a red ale-koncepció is az lehetett volna, ha működik és nem szalad meg a főzdések kezében az emlegetett komlószsák. Így viszont addig tart csak a harmóniája, hogy nincs elrontva, és hozza az alfasavadagot, amitől minden keményvonalas hophead elégedetten veheti át a gondtalan komlópofont. Pedig akár tényleg újszerű is lehetett volna.
Alkoholtartalom: 9 V/V %
2013. 04. 14.
