osztrák füstölt porter
Miután sorban három olyan sörről írtunk, aminek nem magunk jártunk utána, hanem felajánlásként kaptuk, kezdett lelkiismeret-furdalásunk lenni, ezért most inkább visszakanyarodunk egy olyan sörhöz, amit még augusztusban vásároltunk Ljubjanában, az október elején megírt Vizir Mirko Pale Ale-lel együtt. A történet a Bevog esetében annyival cifrább csak, hogy a főzde nem Szlovéniában, hanem Ausztriában üzemel - igaz, abban a Bad Radkersburg-ban, ami a Mura mentén Szlovéniába benyúló osztrák ék központja, olyannyira, hogy a saint-germaini békeszerződés nyomán egyik fele Gornja Radgona néven szlovén város lett. Ennek megfelelően a főzde maga is erős szlovén kötődéssel bír, és - legalábbis a ljubjanai sörboltos elmondása szerint - széles portfóliójával, fejlett dizájnjával és jó minőségével egyfajta sztárszereppel is bír a szlovén sörbarát körökben. Tehát valami olyasmiről lehet szó, mint a rozsnyói Kaltenecker és Magyarország viszonya.
Említettük már, hogy a Bevog-sörök egyik legfeltűnőbb jellegzetessége az egyedi dizájn. Ezt érdemes egy kicsit hangsúlyozni még, mert a kézművessörös extremizmusok világából is kiemelkedik az a szuperbizarr, egyúttal tagadhatatlanul egyedi és kidolgozott képi világ, ami a márka címkéin megjelenik. A főzde oldalán szereplő logók csak egy halvány ízelítőt képesek ebből adni, ezért a biztonság kedvéért linkelünk egy további képet is, amin alaposabban szemügyre vehetőek a Bevog sajátos fantasyvideojáték-világának minden jellegzetessége.
Kénytelenek vagyunk e ponton bevallani, hogy mostani cikkünk 100% konzerv, még október végén megittuk mindkét Bevog-sörünket, most pedig csak az akkor készített jegyzeteinket oldjuk fel egy adag Google-keresésben, hogy többé-kevésbé koherens cikket kapjunk végeredményként. Két dolgot említünk mentségként: egyfelől a Népszerű Keresőoldalt csak a főzdéről szóló kiegészítő információkhoz használjuk (a kóstolási élményekben kizárólag a jegyzeteinkre hagyatkozunk); másfelől pedig így egyből két sört is beleszőhetünk a cikkbe - ugyanis, szintén október végén, megittuk a Bevog Tak Pale Ale nevű alapsört is. Így először ejtünk pár szót ez utóbbiról, és csak utána térünk át az Ond Smoked Porterre. De tényleg csak egy pár szót: meglepően harmonikus, kimunkált english pale ale mézes komlóillattal, idális szénsavassággal, visszafogottan pörkölt és diós ízű malátával; nemes.keserű, hosszantartó komlózottsággal. Kiemelkedően élvezetes sör, talán csak annyi tartja vissza az öt ponttól, hogy semmi újszerűt nem közvetít.
De kanyarodjunk vissza a cikk normális medréhez, és tekintsük át a Bevog füstölt porterével kapcsolatos élményeinket. A sapkás, polipszerű címkelény egyértelműen ezen a sörön a leggusztustalanabb, viszont kitöltve szép mélyfekete, szénsavasnak tűnő testet kapunk világosbarna, méretesebb buborékokból felépülő, tűnékeny habbal. Illata visszafogottan füstöltmalátás, kicsit savanykás, mint egy állott mészégető; csipetnyi alkohollal színezve. Kortyai eleinte szénsavasak, utóbb inkább élesek és haraphatóak, gyenge ragacsossággal kísérve. Hidegen tökéletesen bezárkózik, de ahogy melegszik, úgy jelenik meg ízében először némi szén, enyhéből közepes felé erősödő füsttel és kakaóbabos pörkölt keserűvel, amihez párosítva utóbb a komló is tiszteletét teszi. Keserűfronton mégis megmarad a kakaó dominanciája, lecsengése hosszan tartóan őrzi az utóbbi jegyeket, száraz szájérzettel kísérve.
Végeredményben nem rossz sör, de a fanyar, pörkölt keserűségen kívül épp csak fel-felvillanak másféle ízjegyek, így élménynek nem túl intenzív. Pluszpont viszont, hogy a címkén az alkoholtartalom mellett a 43 IBU-s keserűség is szerepel.
Alkoholtartalom: 6,3 V/V %
2013. 12. 15.
