osztrák licenc alkoholmentes világos sör
A KK kezdi belátni, hogy nyolc éven át azonos struktúrájú sörértékeléseket írni még akkor is egy kicsit fárasztó és redundáns hobbi, ha az egyszeri blogszerkesztő még szereti is a témáját, ráadásul kedvére ignorálhat bármiféle ütemességi vagy rendszerességi kényszert. Ha ezek mellett még olyan obszesszív-kompulzív blogírási dogmákat is fenntartunk, mint a fix forma, akkor már többé-kevésbé egyértelműen két menekülőút látszik csak: az egyik, hogy keresünk egy másik felületet, ahol érvényesebbnek érezzük, hogy kevesebb formai kötöttséggel működhetünk (ez meg is történt), a másik pedig, hogy a témaválasztással oldunk a fojtogató kereteken. Márpedig mióta a KK is ismeri a BJCP-t, amiben elég világosan és konszenzusosan le van írva, hogy egy sörnek milyennek kellene lennie, azóta elég nehéz igazán elveszettnek éreznie magát egy kóstolás során. Kész szerencse, hogy vannak olyan obskurus kategóriák, amikre mindez nem teljesen érvényes – sőt, nagyjából senki nem is foglalkozik velük.
Ilyenek mindenekelőtt az alkoholmentes sörök, melyekről, a félreértést elkerülendő, leszögezzük, hogy szükségszerűen szerencsétlen dolgok, hiszen az alkohol a sörfőzés természetes velejárója, amit ha valamilyen kegyetlen beavatkozással kiölünk belőle, akkor végeredményben magát az eredeti sörfőzői szándékot erőszakoljuk meg. E téren egyébként bizonyos hasonlóságokat mutat az eljárás a szupermarketes olcsósörök előállításával. Viszont, ami egy leheletnyivel érdekesebbé teszi számunkra az alkoholmentes söröket, hogy nem igazán létezik értékelési módszertanuk. Nem egyértelmű, hogy valamiféle önálló kategóriaként a saját sztenderdjeikhez kellene-e őket viszonyítani, esetleg még azon belül is az adott alkoholirtási módszerre tekintve, vagy inkább az alkoholos ekvivalenseik jelentik a kiindulási alapot? Logikusan inkább az utóbbi mellett törhetünk lándzsát, hiszen egyrészt a technológia a gyártó ügye, amit általában nem is köt az orrunkra, másfelől pedig létezik egy csomóféle színű és alapanyag-választású alkoholmentes sör, amiket egymással összehasonlítani pont annyi értelme van, mint egy normál búzasört egy normál barna lagerrel.
Ma mindenesetre egy világos lagerrel van dolgunk, ami az alkoholmentesek piacát szemlátomást még sokkal jobban dominálja, mint a sörökét összességében. Nyakcímkéje szerint „Austria's Finest Beer”, de aggodalomra semmi ok, Sopronban készül, víz, árpamaláta, maltodextrin, komló és természetes aromák felhasználásával. Ebből az utóbbi említés könnyen kikövetkeztethető célokat szolgál, a maltodextrint illetően pedig akkora szerencsénk van, hogy még a magyar Wikipedia is példásan felemlíti söripari hasznosítását:
„A maltodextrint alkalmanként sörfőzés során használják a végtermék fajsúlyának növelése érdekében. Ez javítja a sör élvezeti értékét, növeli a hab tartósságát és csökkenti az ital szárazságát. A maltodextrinnek nincs íze, és az élesztő nem erjeszti, így nem növeli az alkoholtartalmat a főzés során.”
Kitöltve a mentes Gösser nagyjából ugyanúgy néz ki, mint a szokásos: tükrös aranysárga test tűrhető méretű és tartósságú habbal, intenzív szénsavassággal. Illata ellenben olyan, mint amit egy nagyüzemi sörgyár ereget főzés közben; édeskés, ugyanakkor kicsit bárdolatlan malátaaromák uralják. Az első kortyokban továbbra is uralkodik a főtt maláta, egészen hasonló, mint a friss komlózott sörlé, bár túlzott keserűség nem fedezhető fel benne, csak egy kis halovány ipari komlóíz. Mindezt megmagyarázhatatlan, erjedő sárgabaracklekvárra emlékeztető, savanykás utóíz követi, minthacsak a sörgyár aromákkal akarná utánozni az alkohol és a kukoricagríz magyar söröktől olyannyira elválaszthatatlan harmóniáját. Összességében pozitívabb ízélmény, mint az igazán olcsó szupermarketsörök, de mondjuk egy Soproninál már egyáltalán nem jobb, csak máshogy rossz. Rendes sörre elsősorban a bizarr mellékíz, másodsorban a komlózottság (vagy bármilyen, az alapszintű malátásságon túlmutató karakter) szinte teljes hiánya révén nem emlékeztet.
(Önök a Homár Komlókutató különkiadását olvasták, ígérjük, fogunk még foglalkozni rendes sörökkel is.)
Alkoholtartalom: 0 V/V %
2014. 04. 14