magyar porter

Köztudott, hogy a Legenda Sörfőzde szívesen ad teret vándorsörfőzőknek, a Ratebeer ebben a pillanatban épp kilenc további márkát sorol fel, amik náluk készülnek vagy készültek. Ezeken az egyértelműen külsős, más márkanév alatt forgalmazott sörökön kívül ráadásul van még további pár olyan tételük is, amik ugyan legendásként futnak, de nem-legendás közreműködő bevonásával nyernek formát. Ilyen a Hutyán Zoltán-féle Redefine, és ilyen most, legújabbként, Marosi Csabától a Teleporter is. Hiánypótló tételről van szó, hiszen nemcsakhogy a Legenda sok tucat söre közül ez az egyetlen porter (pontosabban: erős porter), de a teljes magyar kézművessör-mezőnyben is néhány – alkalmanként főzött – sör sorakozik csak fel mellé, mint a Hopfanatic Importer vagy a Hara'Punk Papap O'Hara (jav.: meg persze a távolról sem alkalmi Rizmajer Cingulus Porter és Palóc Mementp Barna).

Ránézésre nem tudunk meg sokat a sörről, a szűkszavú címkéről csak a koprodukció ténye derül ki tulajdonképpen. Kitöltjük, színre fekete, bár fényre inkább barnásan törik, habja dús és világosbarna. Illata lendületesen masszív, konyak és pörkölt maláta határozza meg eleinte, de ahogy szellőzik az első kortyok során, hamar elkopik az intenzitás, egy-két perc után nagyítóval kellene keresni az illatokat. Persze az is lehet, olyan intenzívek, hogy csak kiölték a KK ingerküszöbét.

Íze is markáns, és nem csak az első néhány kortyban: a kezdeti fás-száraz pörköltmalátásságot hamar kiegészítik a distinktíven porteres felhangok. Ahogy isszuk, eszünkbe jutnak a balti porterek is, bár malátaédesség helyett inkább aszalt gyümölcsös ízek egészítik ki a pörkölt főirányt. Harapható, sűrű teste van a Teleporternek, de édesség csak valahol a háttérben, tudat alatt sejthető – mint ahogy a citrusos karakterekkel előtüremkedő (így sejthetően amerikai) komlók is csak mérsékelt erővel jelennek meg a kortyok fősodrában. Inkább csak a közepes nyálkahártyatájéki szúrósságon érződik, hogy nem spóroltak a komlózással; a pörkölt hangsúlyú, alkoholos-aszaltgyümölcsös ornamentikákkal teljessé váló vezérkarakter példás összhangot teremtve nyomja el a keserűséget.

Érezhető némi vasasság, minimális szójás ízek is, de nem zavaróak. A szénsavasság optimális, a kortyok pont egy leheletnyit tapadnak, az összhatás szép és komplex. Örvendetes és ritka példája azoknak a söröknek, amik úgy tudnak lendületesek és ízintenzívek lenni, úgy nyújtanak sodró, összetett élményt, hogy közben nem IPA-k. Kerek, telt, majdhogynem hibátlan: a KK igazán reméli, hogy nem csak egyszeri főzésről van szó.

Alkoholtartalom: 6,5 V/V %

2015. 01. 21.