magyar ízesített stout
Újabb szokásainknak – pontosabban a magyar sörfőzők újabb szokásainak – megfelelően ma is egy olyan sörmárkáról írunk, amivel korábban semmilyen formában nem találkoztunk a blogon (és egyébként a való életben sem): a Reczer Ser nevű vándorfőző formációról. Nekik is a T30 nevet viselő kávés milk stoutjukról, így tulajdonképpen dupla elsőzést tarthatunk, hiszen ilyen kombinációjú sörhöz nem volt szerencsénk korábban. Pedig egészen logikusan hangzik a párosítás, ugye. Tapasztalatlanságunkra tekintettel nem is vázolunk semmiféle előzetes elváráshálót, inkább csak elkezdjük a kóstolást.
Kisszemű, közepesen barna hab, szép állagú, még ha nem is nagyon tartós. A test természetesen koromfekete, kellemesen viszkózusnak néz ki. Illata tompa pörkölt árpás alapú, de mindenekelőtt kávésan savanykás – igaz, a két illat alaposan összefonódik. Nem túl markáns, noha jól érezhető összhatás. Ha belekortyolunk, számos különböző vonás jelentkezik, de egyik sem nyomja el túlzottan a többit: selymes presszókávé, fülledt tejcukor, és valahol a mélyben némi halovány söralap stoutosan savanykásba hajló pörköltséggel és gyakorlatilag észrevehetetlen komlózottsággal. A kortyot követő lecsengésben percről percre egyre intenzívebbé válik a – máskülönben kellemesen tiszta, ideáltipikus – kávéíz, minden más szinte teljesen háttérbe szorul. Bár lehet, hogy a jelen lévő laktóz, saját jogú megjelenése nélkül is, valójában markáns szerepet játszik a kávés utóíz tapasztalt kerekségében; sőt, valószínű.
Az első kóstolási benyomások megszerzésével meglátogatjuk a Reczer Ser online lenyomatait is, a Facebookon találva egy képet, ami a T30 bemutatására szolgál. Eszerint a sörben van kandiscukor is, illetve kiderül, hogy a kávécukrok kókuszolajba vannak áztatva. Két dologra mutat rá a két friss információ: egyfelől hogy minimum bosszantó, ha egy sörfőző nem ír fel minden felhasznált alapanyagot a címkére (a kókuszolaj és a kandiscukor egyaránt lemaradt); másfelől hogy amint olvastuk, egyből kiérezzük a kókuszos jegyeket a háttérben, noha eddig egyáltalán nem tűntek fel. Persze ez mindig így van, de attól még mindig újra rácsodálkozunk a jelenségre.
Van még a kortyok fősodrában egy kissé fanyar mellékíz, amit akár valamilyen mikrobiológiai problémának is tarthatnánk, ha nem gondolnánk úgy, hogy akár a pörkölt árpa, akár a laktóz, akár a kókuszolajos kávé felelős lehet érte, egyszersmind valószínűbb is, hogy ezek egyike a felelős. Mindenesetre jól illusztrálja a T30 fő problémáját: kellemes, sztereotipikus szépséggel kávés sörnek tűnik, ami jól illik a stoutalapra, és még a laktóz is bizonyára hozzájárul a kerekségéhez, de valahogy mégsem áll 100%-osan össze, mindig kilóg egy-két apróbb kis fésületlenség. Ilyen az imént vázolt fanyarság, de a pörkölt árpa háttérsavanykássága is. A hardcore kávérajongóknak biztos nagyobb probléma, de még a kávéanalfabéta KK is kiérzi, hogy a kávés utóíz addig dagályosodik, hogy a végén már nem csak sztereotipikusan szép, hanem inkább már amolyan kapucinerszeletesen szájbarágós lesz, a Chorongira vagy a K.A.F.É Overdose-ra jellemző hipszterkávés karakter egyáltalán nincs jelen. Ha jól emlékszünk, akkor a Black Mammában sem, ami mégis sokkal letisztultabb, lényegretörőbb sör, így ha valaki a coffee stout lehetőségeit akarja megismerni, inkább ott próbálkozzon. Aki szereti a completáskávés hangulatot, az bátran kóstolja meg a T30-at, egyáltalán nem rossz sör, de lehetne harmonikusabb is, akár a barokkossága rovására is.
Alkoholtartalom: 5,5 V/V %
2016. 04. 24.
