magyar ízesített ale
A fűszereiről ismert Skyland és az ex-sörspecialistás kvázi-sörveterán Utassy Rolandról ismert Green Sheep közös söre: szegfűszeggel, szegfűborssal, vaníliával, tonkababbal, csillagánizzsal, kardamommaggal, fahéjjal, szerecsendióval, feketeborssal, gyömbérrel, earl grey teával és kétféle chilivel (trinidad scorpion chocolate, habanero) főzött barna ale. Az ilyen recepteknek számos tagadhatatlan előnyük van: egyrészt nincs rendes összehasonlítási alap a kóstolásukhoz, tehát kénytelenek vagyunk elhagyni minden olyan külső fogódzót az értékelésekor, mint amilyenek a stílussztenderdek lehetnek, például. Hasonló előnyük, hogy – szemben a klasszikusabb, bevettebb sörstílusokkal – működik bennük az újdonságfaktor: az első (vagy páradik) masalás ale-ért akkor is jóval könnyebb rajongani, mint a kétezredik american pale ale-ért, ha máskülönben minőségi különbség nincs köztük.
Inkább kóstolunk: illata szegfűszeges-mézeskalácsos vaderjedés, ecettel és tejsavas kovászillattal (de főleg ecettel), halovány tejcsokoládés felhanggal. Mindezt csokoládébarna test kíséri, tűnékeny mélybézs hab, és az egyik legkevésbé sörszerű íz, amit a KK valaha is kóstolt. Kezdete vékonyan, szinte dimenziótlanul savanykás, de a karaktert rövid úton valami teljesen más, mégpedig lángoló, száraz chili kezdi uralni. Amiről az ember idővel persze felfedezi (főként ha olvasta a címkén, mit fedezhet fel), hogy a gyömbér és a bors karaktere ugyanúgy ott lapul abban a bizonyos csípősségben. A többi fűszer inkább valamiféle homogén ingermasszaként jelenik meg (masala, nyilván), ami a KK-t fűszeres forró csokoládéra emlékeztet, de minden bizonnyal csak azért, mert felötlött benne egy egészen hasonló ízprofilú tejcsokoládé-tábla íze, jó pár évvel ezelőttről. Úgy tűnik, ez egy egészen általános érvényűen működő ízkombináció.
Sörben is, ugyanis a masala-örvény abszolút magával ragadó, még akkor is, ha malátát szinte nem is érzünk a kortyok során, a komló pedig csak a fűszerbacchanália részeként, halványan kiérezhetően jelenik meg, és úgy, hogy részletesebb sörstílusjegyek felfedezésére eleve szemernyi esélyünk sincs. Lehengerlő, élvezetes és abszolút egyedi sör, amivel kapcsolatban csak abba lehet belekötni, hogy ha egyszer brown ale-nek hívják és nem sournek, akkor jó eséllyel szándékolatlan a folyamatos ecetes háttér, ami végigkíséri a sört. Persze ennyi fűszer mellett nem túlzottan meglepő, ha valamilyen mikroorganizmus belekerül, ráadásul – sajátos módon – annyira ízesítésközpontú lett a sör, olyan jól sikerült a fűszereket ráilleszteni a söralapra, hogy szinte mindegy is, savanyú-e vagy sem, mert így is működik az élmény. Ami ugyanakkor nem von le a feltételezés érvényességéből, hogy végső soron mégiscsak egy technológiai hibás sörről lehet szó. Így aztán öt pont helyett négy, kedves olvasóinknak pedig állapottól és lejárati időtől függetlenül javasoljuk a kóstolást, főleg akkor, ha inkább lehengerlő, mintsem a szokásos stílusok finomhangolására törekvő élményt várnak. Mert lehengerlésben biztos, hogy a Masala Chai Brown Ale az egyik legerősebb magyar versenyző, ami valaha is készült.
Alkoholtartalom: 6,5 V/V %
2016. 07. 12.
