cseh világos sör
Van néhány olyan sörfajta, ami az idők folyamán hosszabb-rövidebb ideig képes volt arra, hogy minden adandó alkalommal gyermeki izgalommal és lelkesedéssel töltse el szerény blogunk szerkesztőségét. Ezek nagy többsége idővel persze kikopott, és most már nem nyúlunk attól önmagában a lézergravírozott kóstolópohár után attól, hogy egy snájdig goséhoz, egy kackiás barley wine-hoz vagy épp egy éteri lambichoz lehet szerencsénk. A kisüzemi cseh pilsenik viszont valahogy megmaradtak: talán azért, mert a desítkák, jedenáctkák és dvanáctkák világa nem a bombasztikus karakterről, hanem az alig tetten érhető fineszről szól? Talán csak puszta, irracionális fétisvonzalomból? Nem tudjuk, de ha egy kisebb, veretesen KÉZMŰVES hatású cseh sörfőzde alapsörei kóstolásáról van szó, minden alkalommal felhorgad bennünk a nyughatatlan várakozás, hátha fél liter kulináris tökéletességhez lehet majd épp szerencsénk. Ami persze általában megközelítőleg sem teljesül (teljes mértékig aztán főleg nem), de annyi sikerélményünk, ami egy igazán jól összerakott és valószínűtlenül terroirjellegű sörkóstolás révén adódhat, azért egészen rendszeresen akad. Merthogy a cseh pilsenik és azok három fő testességi alesete (a két hosszú mondattal ezelőtti idegen szavak tudniillik a 10, 11, illetve 12 Balling-fokos sörök cseh elnevezései) tényleg kifejezetten területspecifikus termékek: a világ más részein csak egészen elvétve szokott sikerülni jól reprodukálni a stílust. (E megállapításhoz persze el kell tekinteni az uncsi, lohasztó, viszont jelentős mennyiségi fölényben lévő cseh nagyüzemi megoldások zömétől is; a német pilsenik pedig hiába nyújtják majdnem ugyanazt, gyakran egészen magas minőségben, az mégiscsak egy másik iskola, más ízekkel.)
Mindenesetre amikor pár hete a nyitrai BeerLovers Pivotékában jártunk és megláttuk a hűtőben a slaný (vagy slaný-i?) Továrna sörfőzde tízes sörét, gyorsan túlléptünk a 0,66-os üveg 4,40 €-s vételárán – ami pedig egy jobb cseh tízes egységárának alsó hangon háromszorosa, egyszersmind inkább pl. a dán Mikkeller árszínvonalát súrolja –, és olyan lendülettel csaptunk le rá, mint a közmondásbeli gyöngytyúk a közmondásbeli takonyra. Hiszen hátha egy újabb Tökéletességközeli Cseh Kisüzemi Pilseniélményt vásárolhattunk meg így.
Pontosan ugyanezen várakozással bontjuk is ki: tükrös aranyszín test fogad, rajta aranyszín-hangulatúan bézs, ujjnyi habbal, valamint híg és visszafogott illattal, amiben a friss žateci komló fajtajellegű jelenléte mellett enyhe észteres, almás gyümölcsösség is kirajzolódik. Ez utóbbi nem kifejezetten sajátja a cseh tízeseknek, így gyanakodni kezdünk és elolvassuk a címkét – a Továrna, amolyan fúziós szemlélettel, valóban nem a szokásos cseh alapreceptet követte (morva maláta – žateci komló), hanem bedobott a keverékbe némi hallertaui komlót is. Ami pedig egyfelől a német pilsenik felségterülete, másfelől valóban jóval észteresebb karakterű, mint a cseh pilsenik impériumát kijelölő žateci komló.
A Továrenská 10° ízprofilja határozottan tiszta és leerjedt, lényegre törő és kiegyensúlyozott: könnyű, száraz, ugyanakkor enyhén malátaédes kortyok, amikben párhuzamosan van jelen a fülledt komlókeserű és a légies édeskésség, olyasféle összhatást rajzolva ki, mint amit a világos melaszról feltételeznénk, ha létezne ilyen. E kettősségből nő ki a komlókeserű íz- és aromaintenzív második hulláma, elsősorban a žateci komló animálisan gyógynövényes, kerek vonásait hangsúlyozva ki ezúttal.
Ez a tiszta, mellékízmentes, tűéles karakter pedig tökéletes illusztráció, ha arról akarunk beszélni, miért nem lehet normálisan írni a hasonló könnyű pilsenikről (sőt, néha a testesebbekről sem): nem afféle asszociatív, világosan körülírható ízek dominálják, mint egy tőzeges-aszaltszilvás imperial stoutot vagy egy fenyőgyantás-licsis ipát, hanem egy saját, önálló értelmezési tartomány saját, önálló ízvonásainak a tisztább vagy kevésbé tiszta jelenléte vagy nemléte. A Továrenská 10° esetében márpedig abszolút a tiszta és jelen lévő ízvonások dominálnak, ekképp nem is tudjuk a fentieknél sokkal kézzelfoghatóbb, értelmezhetőbb párhuzamokkal leírni. Ha mégis megpróbálnánk, talán pincearomájúan szénsavas, hígan malátás testről, majd toroktájt kicsúcsosodó, gyógyszeres dominanciájú és kicsit észteres beütésű komlóról értekezhetnénk; már ha lenne értelme, illetve ha ebben több lenne a konkrétum.
Utóíze már egy fokkal könnyebben átadható, ugyanis erősen komlódomináns, a sör eddig tapasztalt intenzitásához, testességéhez viszonyítva talán egy kicsit aránytalanul is: ha gyengeséget keresünk, elsősorban ezt emelhetjük ki. Ezen túllépve viszont zavarba ejtően tiszta, kikristályosodottan lényegre törő tízes pilseni, még ha kissé kusza módon, egyszerre jeleníti is meg közben a cseh és a német irányzat egyes distinktív alapvonásait. Előbbit a jobban előtérbe kerülő žateci komló, meg hát eleve a főzés helye képviseli, míg utóbbit a határozottan leerjedt karakter és a hallertaui komló kiérezhető gyümölcsössége. Ha a bejegyzés elején vázoltak tükrében akarjuk elhelyezni a Továrenská 10°-et, nehéz dolgunk lesz: remek sör, jó tízes pilseni, csak közben inkább valóban hibrid, mintsem archetípus. Ami persze teljesen öncélú észrevétel, így ha Önök Slanýban járnak, keressék fel bátran a Továrnát. A KK az első adandó alkalommal így fog tenni.
Alkoholtartalom: 4 V/V %
2018. 07. 11.
