magyar világos sör
A Szent István, mint a Pécsi Sörfőzde lowcost-kollekciójának a Coop-hálózat részére dedikált terméke, eddig nem vívta ki blogunk érdeklődését, lévén teljesen illőnek tűnő a kategória egyéb, máris érdemükön felül taglalt tagjaihoz - ma is csak karácsonyi csomagolásával harcolta ki a szereplés jogát, amiről egyébként semmi nem állítja, hogy bármi különbséget jelentene a hétköznapi alapverzióhoz képest, legalábbis pontosan ugyanabból készülnek és ugyanannyiba kerülnek, ami nem implikál semmi eltérést a kellemes ízterror szokásos hulláma alól, közepes rosszkedvvel töltve el sörkóstóló énünket. Hogy az interneten nem lelni semmi nyomát a szóban forgó 'ünnepi kiadásnak', nem segít a fenti érzés eloszlatásában: a Coop és a PS egyaránt hallgat. Lehet, hogy nem büszkék rá.
Szagra eldönthetetlen, ízre viszont már biztos, hogy mi sem lennénk azok: az alapvetően poshadtvizes alapízt enyhe komlós és viccesen puffasztottkukoricás jegyek kísérik, azaz az ócska standard minden összetevője tiszteletét teszi, az egyéni fűszerezés az újdonságerejű adalék dikálium-diszulfidban merül ki, ami antioxidáns, persze csak a szokásos, jellemző mellékízével most is tiszteletét tevő aszkorbinsav mellett. Nincs nagyon mit mesélni róla: ugyanaz az utálatos alap-, mellék- és utóízű, kukoricás-adalékanyagos olcsó moslék, mint az összes hasonszőrű sör, amit szenvedés meginni és félnapos gyomorégést okoz, közepes mértékű alkoholbevitellel társítva - az egyetlen, ami kiemeli a vert mezőnyből, a kedves, barátságos, karácsonyimese-illusztrációs borító. Az ünnepi kiadás.
Mindezek nyomán talán nem szolgál meglepetésként, hogy a KK soha nem fogja megérteni a jellegzetes árérzékeny sörvásárlási mechanizmus hátterét, ami lényegét tekintve arra épül, hogy a fogyasztó alany kicsivel kevesebbet költ a sokkal rosszabb, sőt, kifejezetten ellentétes előjelű élményért, egy bizonyos ismeretlen okból, ami lehet az államszocialista söripar mennyiségi szempontú termelésének utóhatása, csakhogy az abban már nem érintett korosztályok és örömmel élnek hasonló bűnökben, így ez nem elégséges magyarázat. Lehet ok a széles körökben beégett vegyük-.a-legolcsóbbat mechanizmus is, amiből például a teljes Plus- és Lidl-hálózat él, és ami valamilyen rejtélyesen atavisztikus okból egy nem szükségleti cikknél is megjelenik, ráadásul távolról sem csak a létminimum környékén létező jelenségről beszélünk. Marad oknak a kézenfekvő: nincs sörkultúra, ezért legtöbbüknek mindegy mit vesz, a sörivás itt úgysem önmaga élvezeti értékéért történik, hanem kulturális kényszer, identitásképző erő, stb - a súlyos aránytévesztés határozza meg a kereslet jelentős (de szerencsére fokozatosan csökkenő [9.oldal]) százalékát, ami szomorú.
Alkoholtartalom: 4,2 V/V %
2008. 02. 09.