német világos baksör
Blogunk szerencsés helyzetben van: önzetlen támogatói bármerre járnak a világban, hoznak magukkal egy-két sörkülönlegességet (és a KK itt ragadná meg az alkalmat, hogy boldog születésnapot kívánjon Berlint megjárt barátjának), amiből áttételesen azután a hazai sörkedvelő közönség azon kicsiny szelete is profitálhat, mely figyelemmel kíséri munkásságunkat, így, mai példánkkal élve, ha például Berlinbe utazik, szinte ismerősként tekinthet a kínálat egyik-másik tagjára. A BB-vel pedig érdemes lehet jóban lenni, három típusával is szerepel a nemzetközi sörtótumfaktum 500-as toplistájában - amivel persze jelentősen megnehezíti a KK dolgát, hiszen meglehetősen csúnyán nézne ki, ha nem értenénk vele egyet. De remélhetőleg ilyesmire nem kerül sor.
A gyári honlapról sokmindent megtudhatunk, például azt, hogy a Heller Bocknak van a legrondább csomagolása a Müggelsee-parti Brauerei sörei közül, amik egyébként a szokásosan impozáns német mintát követve összesen kilencen vannak, a schwarzbiertől a biopilsen át a szűretlen világosig. És köztük van a világos baksör is, létével cáfolva a Magyarországon rendkívül elterjedt, ám rendkívül téves nézetet, miszerint bak=barna, és vica versa. Merthogy nem, a baksörfőzés egy külön típust képvisel, aminek, akárcsak mondjuk a lagereknek vagy a búzasöröknek, lehetnek barna és világos altípusaik is, attól függően (kis leegyszerűsítéssel), hogy mennyi és milyen malátával készültek. A Heller Bockban például, mint azt neve is mutatja, nincsen festőmaláta, szemben az itthon baknak ismert sörökkel, melyeknek színét és ízvilágát egyaránt az határozza meg.
Világos bakhoz viszont még a KK-nak sem volt szerencséje, így olvasóihoz mérhetően izgatottan várja a kóstolás első pillanatait: illatában enyhén édeskés, kicsit szúrós, az első rézszínű kortyok ízét pedig alapvetően a maláta és annak vajas-diós utóízei határozzák meg, de furcsamód erősen befolyásolja az ízélményt a szénsav enyhe savanykássága, valamint - kevésbé meglepő módon - az alkohol is. A hűtőhideg állapotból kb. félórányi szobahőmérsékletű pihentetéssel nyílnak ki a 16,5° egyre intenzívebb ízei (mint általában minden összetettebb sörnek, és amit mindig igencsk nehéz belőni, még mielőtt túlságosan felmelegedne), és egyre észrevehetőbben lepheti meg az egyszeri sörkóstolót a szélessávú malátaíz lehengerlése nyomán néhány rövid pillanatra bepillantó fanyar, majd a már említett diós lecsengés javára eltűnő komló. Nem kivételes műremek (itt enyhe megnyugvással említhetjük, hogy az idézett 500-as listában nem a Heller, hanem a Maibock szerepel), de egy egyébként a magyar horizontról tökéletesen hiányzó típus képviselője, kellemes és egyéni, rendkívül telt ízvilággal (ami nagyon távolról - és a teltséget leszámítva - még egy brit ale-re is emlékeztethet), és legfőképpen gyönyörű színnel.
Alkoholtartalom: 6,8 V/V %
2008. 05. 05.
