olasz világos sör
Mai posztunkkal újfent empirikusan bizonyítja blogunk, mennyire az up-do-dateség kárára válik, amikor egy alacsony kapacitású sörmédium túlvállalja magát, és minthogy húszféle különlegességet depóz egyszerre a hűtőjében; mire egy sorra kerül, addigra vagy már nem lehet kapni, vagy egyszerűen csak aktualitásár veszti. A Birra Moretti háromtagú (lásd hamarosan!) portfólióját például a Match hozta be még valamikor októberben, aktuális olasz tematikájú promócióját erősítendő; és mire a KK észbe kapott, már úgy kellett körbejárni a város Matchjeit, hogy végül a MOM Parkban sikerüljön mindegyik fajtából bekészletezni. (De ha valaki nagyon kétségbeesetten szeretne próbálkozni, a Király utcai Csemege-diszkontban még két hete is volt mind.)
Az olasz söröktől, mint olyantól, általában nem szokás sokat várni; hiszen az evidens gasztroevolúciós okok folytán nagy mennyiségben jellemzően ott gyártanak jó sört, ahol már nem igazán boldogul a szőlő, a mediterrán országok meg ugye tipikusan nem ilyenek, gondoljunk csak blogunk történetének eddigi, kevéssé emlékezetes, spanyol és portugál kalandjaira. Pedig a Nagy, Elismert Sörkönyvben szerepelnek olasz tételek is a legjobb 500 között, elsősorban az északon sokáig élő Habsburg-féle osztráksörös befolyás nyomán, állítólag - ennek megfelelően a Birra Moretti is milánói (pontosabban negyven kilométerre mellőle: Comun Nuevo-i), egyébként meg a Heineken gyártja. Megjelenése inkább egy regionális középjobb párt plakátjára emlékeztet ugyan, az alacsony költségvetésűbb fajtából, amihez a 2001-es dizájnt voltak kénytelenek újrahasznosítani - de legalább ennek megfelelő kedélyességgel szórakoztató a rajta söröző kalapos, bajszos olasz ember, aki biztosan maga a nagy Luigi Moretti, gondolhatnánk, de nem: az illusztris címkén egy random helyi vendég szerepel, aki annyira stílusosan itta a sört, hogy az épp aktuális főnök, Leo Menazzi Moretti, nem bírta nem őt terveztetni az új címkére.
A hátcímke internacionális szekciójában futó német 'Schankbier' felirat ugyan kicsit megrettent bennünket, amin a játékosan kukoricás, egyébként meglepően karakteres illat (szag) sem javít érdemben. Íze mégis megdöbbentően silánynak hat; úgy tűnik, valahol tudat alatt a vidám olasz képe felülírta a 'mediterrán', 'kukorica' és 'sör' szavak közös elhangzása által elméletileg fellépni kívánó hárítóreflexet: erősen komlós, kukoricásan savanyú (és raklapnyi szénsavval palástolni próbált) íz, ami tizedmásodpercek alatt vizes, gyurmaszagú semmilyenségbe fullad, hogy utána a Tesco polcainak ársorrend szerinti bal végét idéző szarsörös lecsengéssel vegye el végleg a kedvünket a kísérletezéstől. A verdikt tehát egyértelmű: sima Morettit ne vegyünk; a többiről pedig hamarosan kiderül, méltóbbak-e a végfelhasználásra, mint kukoricába fojtott, halvaszületett alapváltozatuk. Ami nem.
Alkoholtartalom: 4,6 V/V %
2008. 12. 03.
