magyar barna baksör
Vannak sörök, amikre azt mondjuk, érdekes. Vannak olyanok, amiknek kifejezetten meg is lepődünk a létén. Végül pedig vannak olyanok is, amikről ha mástól hallanánk, valószínűleg úgy néznénk rá, mintha éppen David Hasselhoff magyar köztársasági elnökké választását jelentené be. A Black Rose például ez utóbbi kategóriába tartozik, és hogy erről kedves olvasóit is meggyőzze blogunk, szöveghűen idézzük főbb paramétereit: "pezsgő jellegű szűretlen fekete sör. Gyártja és palackozza: Békésszentandrási Serfőzde. Alkoholtartalom: 9% (V/V)". Szóval az ilyen termékeken még a sok furcsaságon edzett sörblogíró is meglepődik - azon meg főleg, hogy épp amikor ráébredünk a Black-Rose létére, az hirtelen Budapesten is kaphatóvá válik, a kultúrmissziós jelentőségű Csakajósör.hu-nak köszönhetően.
Sörünk portréján a legfigyelmesebb fanatikusoknak feltűnhet, hogy a palack nem akárhogy van lezárva; a hagyományos koronazárat teljes egészében fekete fólia fedi, pont mint ahogy a borospalackokon szokás. A békésszentandrásiak szemlátomást komolyan veszik ezt a dizájn-dolgot (vagy csak szégyellték, hogy nincs sajátmárkás kupakjuk). A címke már kevésbé egyértelmű, de még ezzel együtt is megkockáztatnánk, hogy összhatásban a Black-Rose csuklóból veri, nemhogy a hazai söripar házi szegmensét, de még a nagyokat is (a Soproni kivételével): a kissé kilencvenes évekbeli pornóhirdetéseket idéző címsort leszámítva abszolút hatásos harmóniát teremt a fekete-ezüst címke, a fekete üveg és a fekete nyakfólia, ami legalábbis szokatlan egy magyar kisüzemi sörfőzdétől.
Kitöltve koromfekete-közeli, átlátszatlan színe szúr elsőként szemet, rajta az üveges erőssörnek meglehetősen tekintélyes habbal; az érzékszervi reakciósorrendben csak ezután következik a vastag, alkoholos, enyhén gyümölcsös illat, amit a pörkölt maláta enyhe kesernyéssége bont csak meg. Ízét is, természetesen, az alkohol dominálja (ami nem meglepő, hiszen dílerünk elmondása szerint könnyen sikerülhet egy-egy főzet akár 11%-osra is), mellette pedig ragyogó komplexitásban jelentkezik az aszaltgyümölcsös-vaníliás ízgazdagság, száraz, stoutszerű malátajegyekkel búcsúzva el, ami az utóízt is erősen dominálja, némi füstösséggel tarkítva. Érdekesen trükkös sör, testessége inkább csak lecsengésében érződik, addig viszont szégyentelenül itatja magát, a 0,33-as kiszerelés nyomán pedig lényegében minden kortyra tud valamilyen újdonságot időzíteni. Kiváló, összetett sör, országos zsinórmérce, és bár objetíven nézve nem lenne világklasszis; a puszta tény, hogy egy lényegében ismeretlen békési sörfőzdében tudnak gyártani olyan sört, ami hátrakötött kézzel veri a komplett magyar mezőnyt, mégis szemvillanás alatt az ötpontosságig kerekíti.
Alkoholtartalom: 9 V/V %
2008. 12. 16.
