magyar barna sör
Ideális esetben nem telne el hét poszt nélkül - ettől a KK ugyan gyakorta meglehetősen távol áll, de a cél valami ilyesmi mindenesetre. Ma ehhez egy frissen kapott ajándéksörünk járul hozzá, a már kétszer is felmagasztalt békésszentandrási AGRO-FLOTT alapabbik barnája, a Fekete Korsó. Főzdevadász kolléga még tavaly májusban számolt be a modellről, kissé szűkszavúan ugyan (amin a Black-Rose jelenléte fényében egyébként egyáltalán nem csodálkozunk), dehát legalább elsőként nyílik alkalmunk a világ sörpublikumának tárni a Fekete Korsót teljes valójában. Legalábbis reméljük, ugyanis a lejárati dátum útközben elkopott példányunkról, így - ismerve a magyar házi sörök legendás instabilitását - kissé bizonytalanok vagyunk a fogyaszthatósági státuszt illetőleg. De a magas alkohol hátha hatékonyabban konzerválja... és ahogy elkezdjük nézegetni az üveget, hogy-hogy nem, még pasztőrözött is. Teljesen jó dolgunk van.
Ha már úgyis az üveget említettük, érdemes kicsit bővebben is elidőzni a kiszerelésnél, ugyanis meglehetősen egyéni az összhatás: egyrészt ugyan műanyag kupak zárja, maga az üveg mégis üveg (tehát nem csak pongyolaságból nem írtunk flakont); másrészt literes. Ilyen kombóra nem nagyon tudnánk példát említeni sörfronton, de igazából még máshonnan sem - mindenesetre az anyag és a térfogat a régi családi söröket idézi (még a címke szerint is "családi fekete sör"), a csatos zár hiányától eltekintve. Ehhez kapcsolódóan érdemes lehet visszanézni egy pillanatra a Black-Rose és a Gold-Rose dizájnjára: ha azokról fenntartjuk a véleményt, miszerint az elegancia fogalmának kilencvenes évek eleji, ktsz-es hangulatú karikatúrái, így hirtelen nem is lesz egyértelmű, mit mondjuk a Fekete Korsóéról. Pontosabban odáig biztosnak látszik az ítélet, hogy az "elegáns" szót nyugodtan, elhagyhatjuk, ugyanis a végeredmény abszulút pontossággal illeszkedik a kisüzemisörfőzdés címkeipar naív művészetiségébe, a ronda színektől a default betűtípusokig minden részletnek megfelelve.
Összetevői között szerepel egy "meritose" nevű dolog is, amiről a KK ugyan közelítőleg sem tudja, micsoda, viszont biztos benne, hogy már találkozott vele valahol. A Google szerint a blogon mégsem került eddig terítékre a kérdés, ráadásul öreg barátunk, a drága Wikipedia szintén nem tud semmit, így végül egy dán kereskedőcég honlapján derül fény a magyarázatra: a meritose egy búzaalapú dextrózszerűség. Úgy tűnik, csak képzeltük, hogy hallottunk már a szóról. Így viszont csak a kóstolás marad hátra: kitöltve szép, koromfekete és szinte nulla fényáteresztésű testtel találkozunk, világosbarna habbal, erős pörköltmalátás illattal. Íze testes és tekintélyes, kissé a Black-Rose pörköltebb és valamivel kevésbé tömény előzményének hat (mint ahogy jó eséllyel az is). Benne a kávé- és étcsokoládészerű, kissé savanykásan kísért keserű pörkölt maláta a meghatározó, a kortyok végénél némiképp édesítőszerrre emlékeztető (dextrózos?) zárással, kissé fűszeres mellékzöngékkel. Az összekóstolás természetesen nagy-nagy illúzió lehet csak, így a KK bátran betippelheti emlékeire hagyatkozva, hogy egészen hasonlít a délszláv baksörökre (mint a Stolichno vagy a Tomislav), noha a nevezéktanfetisiszták itt beélesíthetik pupilláikat, mondván, a Fekete Korsót nem is hívják baknak. Ez így van, de minél több sört kóstol blogunk, annál erősebb lesz a meggyőződése, hogy - bizonyos technikai határokon belül - egy sör olyan típus lesz, amilyennek elnevezik. Szóval a hasonlóság ettől függetlenül még, legalábbis a KK fejében, fennáll. Visszatérve a Fekete Korsóra még adósak vagyunk az élmény lezárásával: a kortyok úgy lesznek egyre szárazabbak és fanyarabbak, minél többön vagyunk túl belőlük; ráadásul a hét százalék alkohol is exponenciálisan érezteti hatását, szóval ha vesznek egy üveggel, ne felejtsék el, hogy családi kiszerelés, legalábbis ha nem kifejezetten a hatásra hajtanak. Kellemes, erős, barna sör, ami ízvilága alapján elsőrsorban talán ivósörnek lehetne ajánlható, ha nem lenne ilyen izmos alkoholtartalma - így inkább a "berúgósör" név tűnik adekvátnak. Próbálják ki, egy békésszentandrási menü egyébként is minden sörbarátnak ínyére válhat - és ezt azzal együtt is állítjuk, hogy a világos Korsónak még a közelében sem jártunk.
Alkoholtartalom: 7 V/V %
2010. 03. 10.
