cseh félbarna sör
Az elmúlt hetek elszállt cikkei után ma egy hajszállal közismertebb versenyzővel köszön be blogunk minden kedves előfizető RSS-olvasójába (nem mintha ez olyan elterjedt lenne), a közismert prágai Staropramen magyar viszonylatban legkevésbé ismert típusával (márha a diétás, alkoholmentes és hasonló mutációkat nem számítjuk), a félbarna, sikeres fogadtatású Granáttal. Az ismeretlenség, ennek megfelelően, nem minőségi okokból fakad, a KK korábbi prágai emlékei szerint például a gyári vendéglőben, a Na Verandách-ban is legfeljebb a (csak ott kapható) szűretlen Kvasničák verenyezhetett vele népszerűségben - egyszerűen csak a jól ismert, ternyérbemászó, homogenizáló multicéglogika alapján nálunk nem forgalmazzák, mert nem. Biztosan attól félnek, megkeverné a világos-barna kétpólusú világképet, fúj. A hasonló jelenségekért persze nem kell messzire menni, ha unatkozunk, kérdezzünk körbe tetszőleges kocsmában, hogy ki ismeri a Kozelt, majd miután mindenki feltette a kezét, hogy kinek van meg a barna is. Az olyanokról, mint mondjuk a Heineken Oud Bruin, már nem is beszélünk inkább, mert a hasonló extrém globálmárkák helyi verzióiról még az érdeklődőbb alkoholistáknak sincs nagyon honnan tudni.
A Staropramen Granátról viszont lehet (például a zsinórmérceértékű Különleges Sörök Boltja révén), így már nem a Prága-társasutazások kiváltsága, akárcsak a hasonszőrű cseh sörök. Az új, saccra két éves egyendizájn sajnos kicsit rontott Granátunk kurozitásfaktorán, előtte ugyanis meglehetősen (és, kivételesen, pozitív értelemben értve) sajátos címkével, 0,33-as kiszerelésben díszítette a Hypernovák polcait, míg most a közös egyenruha, a nagykorúsított félliteres kiszerelés inkább az alapszortiment, mintsem a Kelt - Velvet-féle különlegességek kategóriájába költöztette - ami egyébként tökéletesen megfelel az átlagcseh trendnek, miszerint a félbarna nem különlegesség, hanem egy típus a sokféle barna meg világos között.
A Staropramen variációja a témára például erősen az utóbbihoz húz színben: mélysárga, enyhe vöröses beütéssel, szép habbal, nem túlzottan érdekes prágaisöröző-illattal. Íze ennél összetettebb, az erősen komlós, a korty vége felé (kicsit határozatlanul) malátás jegyek kellemes pörkölt felhangokkal idézik be a barnasörös világ jellemzőit is. Érdekes módon nincs olyan erős teste, mint számítana rá a csőlátó sörkóstoló, igazából kissé csalódás is a megfakult, utószínezett prágai emlékekhez képest is (vagy csak valóban gigantikus különbség van a gyári kóstolás és az export üveges kiadás között - nem lenne egyedi eset), inkább hat középkategóriás ivósörnek, mintsem Nagy Különlegességnek (és ebben kivételesen metszi egymást a saját véleményünk és a píárosok csomagolásváltoztatásban deklarált nézőpontja); kellemes ízzel, ami azonban csak pillanatokig tart és rövid malátás búcsúzás után a semmibe tűnik. Mellette enyhén kilógó, eldolgozatlan ízvonalak, amik ugyan kellemes, fogyasztható végeredményben oldódnak fel, mégsem fogja blogunk olyan vágykönnyekkel átitani érte koronazárból font kispárnáját, mint tette volna mondjuk két évvel ezelőtt. Dehát a változás az élet része, ahogy a közhelyszótár mondaná, és azt a nagy sörmultik előszeretettel forgatják.
Alkoholtartalom: 4,8 V/V %
2008. 12. 21.
